Jegyzetlap

A lustaság bizony segít a tanulásban

2017. április 03. - Juhász Anita

A cím talán felháborítónak és hatásvadásznak tűnhet, de a lustaság módszertana bizony hatásosabbnak bizonyul, mint bármi más. Ezt leginkább a saját példámon szeretném bemutatni, illetve alátámasztani, hogy miért is érdemes így eljárni a tanulás és annak tervezése során.

Az egyik félévemben kilenc tárgyból vizsgáztam, amiknél tárgyanként kétezer oldalra rúgott a kötelezők listája, ráadásul további öt húzós szemináriumom is akadt akkor. Jól tudtam, mennyire hosszú lesz a vizsgaidőszakom, ezért nagy elhatározással, de még annál is nagyobb tervezéssel vágtam bele. Akkora már voltam annyira előrelátó, hogy tudjam, ha egész nap nem csinálok mást, mint eszem, alszom és tanulok, akkor abból hamar kiégés lesz.

Ezért aztán a vizsgatervezetembe bevezettem a lustaság fogalmát. Nagyjából az alábbi tervezet szerint jártam el: nyolckor felkelés, reggeli, fél tizenkettőig tanulás, utána ebéd, negyed kettőig lustulás, négyig tanulás, fél hatig lustulás, fél nyolcig tanulás, vacsora, tanulás fél tizenegyig, aztán esti rutin és legkésőbb éjfélkor alvás.

Ezzel a remek módszerrel tök könnyen meglettek a vizsgáim, a tanulási fázisok alatt tudtam magam motiválni, és azt vettem észre, hogy egyre jobban haladtam a tananyaggal. Három nap után az agyam teljesen ráállt a rendszerre, és bár fáradt voltam a vizsgaidőszak végére, a kiégettség szerencsémre elkerült. 

Az aktív tanulásos szakaszokat további 20-5-25 felépítésű rendszerekre bontottam fel, amelyet másnéven a Pomodoro-technikának hívnak (- ha nem tudod, miről van szó, kérlek, kattints a linkre). Annyi hátránya van ennek a módszernek, hogy az alváson, az evésen, a tanuláson és a lustuláson kívül más egyebet nem vezettem be, ezért aztán olyan dolgokat, mint például a takarítás vagy a bevásárlás is a lustulás kategória alá vettem. Ez jelenleg bár borzalmasan hangzik, de ott, a sok-sok olvasnivaló és tanulnivaló halmazában a takarítás igenis egy hajnalig átmulatott péntek estének ér fel. 

Ez a vizsgaidőszak egy hónapig húzódott el. Természetesen nem minden napom a fenti rutin szerint zajlott, hiszen minden hatodik napra teljes pihenőt rendeltem el. Ekkor rá sem néztem a könyveimre, de még a szakos FB-csoportra sem, csak kikapcsolódtam.

Felmerül tehát a kérdés: miért működik ennyire jól ez a rendszer? A válasz a létező legegyszerűbb; azért, mert nem ellenkeztem a szervezetemmel. A Pomodoro-technikás posztban már említettem, hogy az agy 20-25 percnél tovább nem képes figyelni, erre iktattam be a mikroszüneteket. A hosszabb tanulási fázist hosszabb lustulással vezettem le, ami alatt bármit csinálhattam - sétálhattam, teázhattam, összefuthattam a barátaimmal, takaríthattam, sorozatot nézhettem, stb.. -, ezért aztán a szervezetem nem ellenkezett a magasfokú koncentrációt igénylő feladatok ellen. A minden hatodik napon való pihenés pedig lehetővé tette, hogy ezt a tervet egy hónapon keresztül gond nélkül működtetni tudjam.

Ha a szervezet fáradt, jelezni fog. Először talán csak koncentrációzavarral, később testi tünetekkel, mint például a gyomorgörcs, aluszékonyság, influenza, de felmerülhet még a gyors pulzus, a szorongás és a motiválatlanság is. Bármennyire is szeretnénk, a szervezetünket nem tudjuk legyőzni, sőt fel kell fogni, hogy nem legyőzni kell őt, hanem együttműködni.

Nem azt állítom, hogy az én módszerem mindenki számára működőképes, hiszen nem vagyunk egyformák, de arról senki nem tud meggyőzni, hogy a pihenés és a lustaság ne segítené elő a hatékonyságot és a tanulást. 

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzetlap.blog.hu/api/trackback/id/tr5412394195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.