Az alkotás egy kényes téma, hiszen a legmélyebb érzelmeink és gondolataink kifejezése történik meg. Egy alkotó sosem szűnhet meg alkotónak lenni, egyszerűen így vagyunk kódolva, ez ellen nem lehet mit tenni. Állandóan megfigyelünk, raktározunk, rágódunk, újabb és újabb ötleteket találunk ki, ám legtöbb esetben ezek megvalósítása nem történik meg.
Minden alkotónak van egy olyan területe, aminél mindig megakad, és onnan már nagyon nehéz folytatni a munkát. Ilyenkor jönnek azok a kifogások, miszerint nincs ihletem; ez pedig a lehető legveszélyesebb kifogás. Egy alkotónál az isteni ihlet nagyon ritka dolog, vannak olyanok, akik egyáltalán nem tapasztalják meg az életükben. Nem az ihlet megléte tesz valakit alkotóvá, hanem a gondolkodás és a hozzáállás.
Úgyhogy igenis beszélhetünk produktivitásról az alkotás folyamataiban. Íróként túlságosan is jól ismerem azt az érzést, amikor leírok egy mondatot, de érzem, nem az igazi. Ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Régebben pedig ez az elbizonytalanodás arra késztetett, hogy abbahagyjam a készülő részletet, és csak bizonyos idő elteltével térjek vissza. Ma már ez nincs így. Annak ellenére, hogy tudom, az adott mondat nem jó, kényszerítem magam a folytatásra. Túlságosan fontos számomra az alkotás, nem hagyhatom abba, folytatnom kell, mert csak így juthatok egyről a kettőre. Idővel aztán bármikor visszatérhetetek az adott mondat átírására.
A fenti bekezdés csak egyetlen probléma a sok közül, éppen ezért vélem úgy, mindent meg kell tennem, hogy támogatni tudjam magamat. Az alkotás ígyis nehéz. Összeállítottam tehát egy 5 pontos listát, ami az alkotás támogatására szolgál. A példák személyesek lesznek, de a filozófiáját érdemes megfogadni.
- Ugyanaz a munkakörnyezet, ugyanakkor, ugyanúgy
Teljesen mindegy, mennyi időd van az alkotásra, mindig ugyanabban az időben és ugyanolyan környezetben tedd. Az agy hamar megtanulja a mintát, és idővel már nem kell magad kényszeríteni a munkára, hanem az agy tudni fogja, hogy ekkor és itt kreatív tevékenység zajlik. Ráadásul a rendszeresség nem csak a munka minőségét javítja, de a mennyiséget is, mert tudsz haladni.
- Bontsd alfeladatokra
Egy regény megírása hatalmas dolog, de ha azt mondod magadnak, megírom az 1. fejezet első jelenetét, máris egy kisebb feladattal állsz szembe. A másik napra tűzd ki az 1. fejezet második jelenetét, és így tovább. Vannak írók, akik oldalakban mérik a napi adagot: Márai másfél oldalt írt naponta, Stephen King hatot. Az első két pontot érdemes összevegyíteni. Amikor én írtam a regényemet, jelenetekben gondolkodtam, és idővel azt vettem észre, hogy minden nap délelőtt 10 és fél 12 között sikerült befejeznem a kitűzött célt.
- Döntsd el, lesz-e szünnapod vagy sem
A regényem írása során hétfőtől szombatig dolgoztam, viszont vasárnap pihentem, és akkor még rágódnom sem szabadott rajta. Mondanom sem kell, először nem ment könnyen, hiszen benne voltam egy elmélyültebb flow élményben, viszont a kis szünet számomra sokat segített. Feltöltődtem mentálisan, újabb impulzusokat szereztem, és ezeknek hála jobb ötletek is eszembe jutottak. Viszont hétfőn megfizettem az árát, hiszen nehezebb volt visszaállni a megszokott ritmusba. Ezt neked kell eldönteni, melyik fontosabb az alkotásod számára.
- A kitartásod a legnagyobb fegyvered
Szerintem ez a legnagyobb közhely, amit valaha itt a blogon elsütöttem, ám az a csel a közhelyekben, hogy igazak. Egy alkotás (sajnos) sosem lesz pontosan olyan, mint amilyennek elképzeltük, de mennünk kell előre. Amint megállsz, ott elvesztél, és csak nehézségek árán fogod tudni visszaszerezni a lendületet. Ha benne vagy valamiben, ne hagyd félbe, még akkor sem, ha nem túl jó. Vagy lesz alkalmad javítani rajta, vagy pedig tanulni fogsz az elkövetett hibából, és legközelebb jobb leszel. Csak ez a két opció létezik.
- Kísérletezés
Nem áll szándékomban azt sugallni, hogy az alkotáshoz nem kell más, mint követni a fent említett pontokat. Ezek csupán támaszként szolgálnak, a házat neked kell rá felépíteni, ehhez viszont elengedhetetlen a kísérletezés. Nem csak a készülő műved során kell a kísérletezéssel foglalkoznod, de már magánál az alkotás folyamatánál is. Viszont amint találtál egy megfelelő módot, ragaszkodj hozzá, és csak akkor engedd el, ha már nem válik a segítségedre.
Illetve: elindítottam egy zárkörű FB-csoportot, a Tanuljunk együtt nevűt! Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy segítsük és motiváljuk egymást a tanulásban. Itt nyugodtan lehet "nyavalyogni" a sok-sok tanulnivalóról, illetve annak nehézségéről. Lehet segítséget kérni egymástól, legyen szó matematikáról, bölcseletről vagy bármi egyébről. Ne féljetek kiadni magatokból a tanulás miatti stresszt és feszültséget sem. Remélem, minél többen csatlakoztok, mert szeretnék közelebb kerülni hozzátok és szeretném, ha kialakulna egy jó blogos közösség. Csatlakozz!
Kövess itt is!