Az imposztor-szindróma egy olyan önbizalomhiányos állapot, amely során az ember csalónak, a szerencse kegyeltjének tekinti magát, de valójában egy átlagon felüli képességekkel rendelkező egyénről van szó. Az imposztor-szindrómát Pauline Clance és Suzanne Imes fogalmazta meg az 1970-es évek végén. A jelenség leginkább a sikeres, a karrierjükben jól teljesítő nőket érinti, de férfiaknál is könnyen előfordulhat.
Amint írtam, az imposztor-szindróma egy állapot, nem pedig egy betegség, ugyanakkor komolyan kell venni, mert állandó szorongással és valódi önbizalomhiánnyal járhat, ami katalizátorként egyenesen a depresszióhoz vezethet.
Ebben az állapotban az egyén nem hiszi el, hogy a képességei segítették őt a sikerhez, és állandóan a lebukástól retteg. Azt hiszi, hogy ő csupán jól hazudik, a képességei valójában semmit nem érnek, ő valójában egy kudarc, egy lúzer. Ezt leginkább a múltból vett hibák felemlegetésével támasztja alá, illetve összeveti magát egy hozzá hasonlóan sikeres emberrel. De mégis hogyan kezeljük?
- Hívjuk segítségül a logikát
Az imposztor-szindrómás emberek a legtöbb esetben magas intelligenciahányadossal rendelkeznek, így számukra a logikus, tudományos módszer bevetése az egyik legjobb módszer. Vizsgáljuk meg az egyik legnagyobb sikerünket, amit elértünk, és logikai úton vizsgáljuk meg, miért hozzánk tartozik az adott siker, és nem pedig a szerencsén vagy éppen a jó hazugságon múlott.
- Vizsgáljunk meg néhány hozzánk hasonlóan sikeres embereket, de egy teljesen más szakterületről
Minél többször végzünk el egy kísérletet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy helyes választ kapunk. A helyes eredmény pedig meggyőző, hiszen ha mások szinte ugyanolyan körülmények között képesek voltak ugyanazt a sikert elérni, akkor mi is képesek lehettünk rá. Gyűjtsünk információkat (a magánéletet tiszteletben tartva) másokról, és vegyük észre az ő életük és a miénk közti párhuzamokat.
- Nevezzünk meg három tulajdonságot, amire kimondottan büszkék vagyunk
Ez a három tulajdonság olyan legyen, amelyeket még a legrosszabb pillanatainkban is képesek vagyunk elismerni. Ha megvan, akkor az összes eddigi sikereinket vizsgáljuk meg ennek a három tulajdonság függvényében. Vegyük észre, hogy ez a három tulajdonság alappillére az összes sikerünknek, ebből adódóan nem lehetünk imposztorok.
