Vannak olyan tanácsok, amiket állandóan hangoztatok nektek, de én magam nem tartom be őket különböző okok miatt - nincs kedvem, nincs elég hely, kényelmetlen, stb. Úgyhogy készítettem nektek egy ilyen posztot, mert nem szeretném, hogy hamis kép alakuljon ki rólam, és ne higgyétek azt, hogy én valami szupertervező vagyok, aki mindig mindenben 110%-on teljesít. Ez nem igaz, és ez így teljesen rendben van! Saját magunkon folyamatosan lehet és kell javítani, de a hibázás lehetőségét is meg kell engedni.

• Rendezetlen tanulói környezet

Folyamatosan megesik velem az, hogy leülök az asztalomhoz tanulni, és egyre több cuccot halmozok fel. Először csak a könyv és a füzet, aztán jön a tolltartó, a színes tollak, a washi tape-ek, notebook, innivaló, ennivaló, nassolnivaló, szemét. Másfél óra múlva már nem látok ki a dolgokból, folyamatosan pakolgatom őket A pontból B pontba, és ilyenkor nagyon szeretnék egy L alakú sarokasztalt. Aztán mivel másnap is ugyanabból a könyvből szándékozom tanulni, nem rakom el a káoszt, hanem csak gyűlik és gyűlik. Mondanom sem kell, másnap szinte semmi kedvem leülni hozzá...

• Napok esnek ki az időbeosztásomból

Vannak olyan napok, amikor egyszerűen elkap a mentális fáradtság, és muszáj a négy fal között passzívan pihennem. Ez egy olyan dolog, amin folyamatosan dolgozom, már mutattam benne elég sok haladást, de még mindig jelen van. Mondanom sem kell, a teljesítménykényszerem és a maximalizmusom ilyenkor nagyon kiakad, hát hogy lehet, hogy semelyik teendőmmel, projektemmel egy lépést nem haladtam? 

• Ráparázok. Nagyon

Szorongó alkat vagyok, s ezt nem fogom tudni teljesen elmulasztani, csak megfelelően kezelni. Hiába van világbajnok időbeosztásom, hiába látom magam előtt a pontos lépéseket, ha sok minden összegyűlik, hajlamos vagyok a szorongásra, ilyenkor teljesen kétségbe esem, és egy időre leblokkolok. Ilyenkor újra elő kell vennem a bujómat, átmenni minden egyes apró lépésen, hogy lássam, minden működni fog, és esetleg ha valami közbejön, meg tudom majd oldani. 

• Elveszítem a motivációmat

A motiválatlanság minden estben a válsághelyzet után jelentkezik. Néha csak nézem az olvasnivalót, lapozgatom, és felmerül bennem a kérdés: miért csinálom én ezt? Mi értelme van Kantot és Hegelt olvasni? A legtöbb esetben tudom ezekre a kérdésekre a választ, és néha meg nem. Ha már nagyon nem látom értelmét, akkor vagy új oldalról közelítem meg a problémát vagy kénytelen vagyok felhagyni vele.