Már előre szeretném leszögezni, hogy ez a poszt nem csak a bullet journalról fog szólni, hanem egyfajta analógiát állítok, miért is érdemes addig kutatni a megfelelő rendszerező, időbeosztó technikákat, míg meg nem találod az igazit. A bujo az én szent grálom, és azt szeretném, hogy neked is legyen ilyen. Teljesen mindegy, hogy az a Google Calendart, valamilyen előre gyártott plannert vagy egy to-do listát jelent, a lényeg, hogy a te életedben is hasonló kaliberű változások álljanak be, mint nálam.
Ez csak egy darab füzet
Hangozzon mindez bármennyire evidensen, a bullet journal önmagában csak egy füzet. A maximalizmusom és az írószer-mániám sok esetben kiakadt már a készítése közben, de ilyenkor próbáltam magam fegyelmezni, mondván, hogy a rendszer szolgál engem, nem pedig én őt. Nem kell csicsásnak és pontosan megszerkesztettnek lenni, hiszen ez nem egy művészeti alkotás, csak egy füzet. Ez az egyszerű tudatosítás a teljesítménykényszeremben nagyon sokat segített, és bár kezdetben görcsösen ment a tervezés, ma már felszabadultam, és nem izgulok feleslegesen rajta. Ezt a hozzáállásbeli változást próbálom az életem más területén is alkalmazni, hiszen a legtöbb esetben a tökéletesnek csupán a kész munka a jobb.
Kézben tartja a depressziómat és a szorongást
A pánikbetegségem történetéről konkrétan már itt írtam. Annak ellenére, hogy ma már (lekopogom) semmilyen konkrét pszichoszomatikus vagy lelki tünetem nincsen, a szorongás és a depresszió árnyéka örökké rámvetül. Ez olyan dolog, amitől nem lehet soha megszabadulni, így meg kell tanulni együttélni vele és elfogadni. Már maga a bujóba való írás is képes csökkenteni az akkor éppen jelenlévő szorongásomat, főleg akkor, ha a szorongás valamilyen konkrét jövőbeni eseményre, projektre irányul. Ilyen esetben mindig leülök hozzá, és alaposan átgondolom a megoldandó helyzeteket, problémás eseteket, stb. A tervezés sokat segít, mert általa úgy érzem, a lehető legtöbb mindent kézben tartok.
Haladni tudok a céljaimmal
Mivel a bujót mindig is nagyon konkrétan, specifikusan vezettem, ez kihatott a céljaimra is. Ezt már több posztban is említettem, de egy adott célmeghatározásnak részletesnek kell lennie. Ha jól emlékszem, valamikor az angol nyelvtanulást hoztam fel példának. A "szeretnék megtanulni angolul" nem hatékony megfogalmazás, mert felvetül az a kérdés, hogy ebben az esetben mit jelent az elég hatékony. Helyette inkább legyen "B2-es szinten szeretnék írni és olvasni az év végére." Ennek köszönhetően már pontosan tudod, mikor, mennyit és hogyan kell tanulni. Én mindig ezt az eljárást követem, és úgy vélem, ennek köszönhetően sok mindent sikerült elérni. Persze ezek nem feltétlenül nagy dolgok, de azért a szakdolgozat, az államvizsga és a munkakeresés közéjük esik, akárcsak a személyes projektjeim is. Mindezek mellett ha bármilyen kisebb megvalósítandó tervem van, azt bármikor be tudom táblázni, mert az éves tervező miatt látom, hogy az időbeosztásomba hová fér be.
Úgy érzem, nincs számomra lehetetlen
Ez talán önhittség és nagyképűség, de úgy érzem, jót tesz a csekélyke önbizalmamnak. Ez a mondat persze csak bizonyos keretek között értendő, és nem fogok profi balett-táncosnak állni úgy, hogy semmi mozgáskoordinációm nincs. Csakis a saját területemen belül mozgok, és próbálom kiszélesíteni a magam által szabott határokat. Így kaptam meg egy olyan munkát, amit eredetileg 5 év aktív munkatapasztalat megszerzése után tűztem ki magamnak. Így merek állandóan új dolgokat tanulni, saját magamhoz képest új dolgokat kipróbálni, és mindezt imádom vezetni a bujóban. Sokat fejlődtem ebben, és ez a füzetke a megfelelő eszköznek minősült ennek elérésében. A jövőben is folytatni fogom ezt a tevékenységemet, és kíváncsi leszek, 2 év múlva milyen hatásokat fogok magamon megtapasztalni.
Ti megfigyeltetek magatokon valamilyen változást, amit a bujo vezetésének tituláltok? Írjátok meg kommentben!
