Az önszabotázs egy ravasz dolog. A legtöbb esetben észre sem vesszük, hogy tudatalatt ezt műveljük, s a mi hibánkat inkább más körülményre/emberre fogjuk. Éppen ezért nagyon fontos foglalkozni ezzel a jelenséggel, mert ebben az esetben mi vagyunk az ellenség.
De nézzük, hogyan definiálom az önszabotázst: Az önszabotázs nem az, amikor a focimeccsen öngólt rúgsz. Az önszabotázs az, amikor el sem mész a meccsre. Öngólt rúgni egy nagyon kellemetlen dolog, de a meccs maradék idejében még van esélyed felülírni a hibát egy kimagasló teljesítménnyel. Ha pedig el sem mész a meccsre, azt jelenti, hogy meg sem próbálod, inkább a kanapén ülve osztod az észt.
Velem is előfordult már. Pontosan tudtam, hogy nekem szükségem van a könyvtár inspiráló légkörére, ha meg akarok írni egy dolgozatot. Ráadásul a szakszövegek és a források egy kéznyújtásnyira lennének csak tőlem, nem kellene mást tennem, mint elvonszolni magam a könyvtárig, és onnan már menne minden, mint a karikacsapás. Megtettem? Hát, nem. Helyette inkább otthon maradtam, és azon szenvedtem, hogy meg kéne írni azt a dolgozatot. Két nappal a határidő előtt végül rávettem magam, és lássanak csodát, mi történt? Néhány óra alatt könnyedén elkészültem a munkával. Nem volt semmi szenvedés, flow állapotba kerültem.
Az író Dosztojevszkij szerint azért szabotáljuk magunkat, mert a tervezés állapotában lenni kényelmes, felemelő és izgalmas. Azt hiszem, igaza van. Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor valami szuper ötletünk támad, és leülünk megtervezni azt. Gondosan ügyelünk a kivitelezés minden formájára, s ebben az állapotban eluralkodik rajtunk az izgalmas várakozás. Mint gyermekkorunk szentestéin. A tervezés fázisa pszichológiai szempontból még a sikernél is jobb, hiszen a cél elérésével mindig van valami baj: vagy sokkal jobb, mint hittük vagy sokkal rosszabb, ráadásul ott van az a szorongás, amely nem tudja, mi legyen a következő siker utáni lépés.
Mit lehet hát tenni az önszabotázs ellen?
- Tudatosság
Önmagunk állandó monitorozása elengedhetetlen az életben. Ha felismerjük, hogy önszabotázst hajtunk végre, már könnyebben tudjuk azt kezelni, úgyhogy a nulladik lépés ez lenne.
- Hozzunk létre védelmet
Az önszabotázs a maga módján segíteni akar nekünk, hiszen mint említettem, meg akar tartani egy kényelmes állapotban. Ebből adódóan a legjobb stratégia az, ha megteremtjük magunknak a produktivitás utáni saját kényelmünket. Hogy konkrétabb legyek: ha újra előfordulna velem egy dolgozatírós helyzet, megígérném magamnak, hogy a dolgozat befejezése után megjutalmazom saját magamat egy jógaórával, jó teával, kellemes beszélgetéssel, stb. Ezáltal az automatikusan dolgozó önszabotázs nem fogja megtapasztalni a produktivitás utáni ürességet, mert már átlendültem egy másik kellemes állapotba.
- Végezzük az adott dolgot társaságban
Társaságban alapjáraton még akarunk felelni, még akkor is, ha a barátainkkal vagyunk. Senki nem szeret haszontalannak, gyengének és szerencsétlennek tűnni. Szóval ha újra problémám adódna a dolgozatírással, csak meg kéne kérnem az egyik barátomat, hogy jöjjön el velem a könyvtárba, és dolgozzunk egymás mellett. Ez a módszer nem csak az önszabotázst hárítja el, de motivál is.
Veletek is előfordult már, hogy szabotáltátok saját magatokat? Ha igen, milyen formában nyilvánult meg? Tudassátok velem a kommentmezőben :)
Illetve: elindítottam egy zárkörű FB-csoportot. a Tanuljunk együtt nevűt.! Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy segítsük és motiváljuk egymást a tanulásban. Itt nyugodtan lehet "nyavalyogni" a sok-sok tanulnivalóról, illetve annak nehézségéről. Lehet segítséget kérni egymástól, legyen szó matematikáról, bölcseletről vagy bármi egyébről. Ne féljetek kiadni magatokból a tanulás miatti stresszt és feszültséget sem. Remélem, minél többen csatlakoztok, mert szeretnék közelebb kerülni hozzátok és szeretném, ha kialakulna egy jó blogos közösség. Csatlakozz!
Kövess itt is!
.
