Ezt a posztot nagy általánosságokban írom, és éppen ez lesz a lényege. Nem az egyénre vonatkozóak lesznek érvényesek az állítások, hanem a társadalom egészére. Úgyhogy igen, mindenki vegye magára.
Ha kultúráról beszélünk, akkor két féle embert különböztetünk meg: az elitista sznobot és a csak szórakoztatásnak élőt. Nincs átmenet, ez két különálló paradigma, ami bár elismeri egymást, de nem kezdeményez párbeszédet, sőt megveti egymást. Az elitista sznob a saját elefántcsonttornyába bezárkózva osztja az észt a magas kultúráról, míg a csak szórakozásnak élők a nép soraiból kiabálnak a magas művészet érthetetlenségéről.
Mivel ez két különböző paradigmarendszer, mindkettejüknek igaza van. A mai akadémiai kortárs művészet megrekedt a posztmodern szépművészet keretei között, és nem vesz tudomást más műfajokról. Igen, ez a legszomorúbb az egészben; teljes művészeti ágakat vetnek el csak azért, mert a szórakoztatóipar kisajátította magának azt. Gondolok itt például két jelentős ágra: a sorozatokra és a videojátékokra. Húsz évvel ezelőtt a sorozat kimerült a szappanoperákban, de ma már olyan jelentős műveket említhetünk mint a Black Mirror, True Detective, stb... Ezekről muszáj tudomást vennie az akadémiának, hiszen narratológiai szempontjából és vizuálisan is kiemelkedő alkotások. Ugyanez érvényes a videojátékokra. Interaktívak, lehetőség-horizont jellemző rájuk, némelyik a narratológiai szempontból jobb, mint egy regény. (Igen, ezt bátran ki merem jelenteni.) És ugyanez vonatkozik a szórakoztató iparban helytálló filmekre is. Tény, hogy Hollywood sok trasht gyárt (túl sokat), de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy a párbeszédből kivonja Hollywoodot.
A másik fél sem ártatlan. A kortárs szépművészet, ami leginkább a posztmodern kategóriába esik, sokszor szándékosan olyan műveket gyárt, amit tényleg csak egy vékony réteg (vagy az alkotón kívül senki) nem tudja értelmezni. Mondom ezt úgy, hogy olvasgattam posztmodern műveket, láttam ilyen alkotásokat, ráadásul tanultam posztmodern művészetelméletet. Értem a posztmodern kialakulási és elméleti hátterét, és elismerem, hogy az ideológiában tényleg van ráció és lehetőség, viszont a kivitelezés a legtöbb esetben csak üres fázis. Vannak ilyen dolgok, amik elméletben jól hangoznak, de a gyakorlat mást mond. A csak szórakoztatásnak élő réteg meg hagyja, hogy a posztmodern ilyen garázdálkodásba kezdjen, és eszébe sincs hallatni a hangját, hiszen ő így minél több embert tud megszólítani. Ráadásul minden kortárs alkotást a posztmodern alá sorol, és ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatja rá is.
Nem divat az átjárás. A csak szórakoztatásnak élő nem fog Don Giovanni előadáson szelfizni, az elitista meg csak elvből sem fogja kipróbálni, ne adj isten elismerni a Mad Men fontosságát. A kultúra követi a közélet és a politika divatját, "radikalizálódni" kezd, szélsőséges lesz. Az akadémia elfelejti, hogy ő azért akadémia, hogy gondolkozzon, s hogy ez a kritika a kultúra összes rétegére kiterjedjen. Az antikultúra és a szubkultúra ugyanúgy része a kultúrának, bármennyire is tiltakoznak ellene. Egy 21. századi kultúrembernek ezt fel kell ismernie, és rá kell vennie a szórakoztatóipart és az akadémiát, hogy valójában foglalkozzanak egymással.
(Mint ahogy a leadben említettem, tényleg ne vegye magára, akinek nem inge. Nem az individuumot kritizálom, hanem a társadalmat.)
Illetve: elindítottam egy zárkörű FB-csoportot, a Tanuljunk együtt nevűt! Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy segítsük és motiváljuk egymást a tanulásban. Itt nyugodtan lehet "nyavalyogni" a sok-sok tanulnivalóról, illetve annak nehézségéről. Lehet segítséget kérni egymástól, legyen szó matematikáról, bölcseletről vagy bármi egyébről. Ne féljetek kiadni magatokból a tanulás miatti stresszt és feszültséget sem. Remélem, minél többen csatlakoztok, mert szeretnék közelebb kerülni hozzátok és szeretném, ha kialakulna egy jó blogos közösség. Csatlakozz!
Kövess itt is!
