Kedves olvasók!
Juhász Anita vagyok, a blog szerkesztője. Rólam annyit kell tudni, hogy egy egyszerű egyetemista hallgató vagyok, aki megelégelte azt, hogy a magyar blogközösség nagy része külföldről átvett bejegyzéseket posztolgat, és elfelejtik figyelembe venni, hogy a magyar oktatás nem olyan, mint az anglo-amerikai.
Ráadásul arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a legtöbb ilyen blog meg akarja mondani a tutit, ezért aztán olyan tippeket ad, amik neki váltak be. Ezzel csupán egyetlen egy baj van: minden ember más, és éppen ezért minden embernek más módszer való.
Saját életemből vett példával szeretnék élni: jómagam olyan vagyok, aki szeret könyvből tanulni, miközben az említett szöveget színkódolás szerint emelem ki, s ezeket még szintén színkódolásos módszerrel ellátott post-itekkel látom el. Lehet, hogy macerásnak hangzik, de én borzalmasan jól szórakozom közben. Néhány hónappal ezelőtt még értetlenül álltam azok előtt, akik nem tudnak így tanulni, hiszen ez a módszer annyira működőképes! Rá kellett jönnöm; ez a módszer nekem működőképes. Szóval aztán leástam a dolog mélyére, hogy mégis miért működik nálam, és miért nem működk másoknál. A válasz már elhangzott ebben a bekezdésben: azért ennyire működőképes, mert szórakozom közben.
A gyerekek is ezért tanulnak gyorsan, nem?
Ezzel a bloggal az a célom, hogy mindenki megtalálhassa a saját módszerét a tanuláshoz. Úgy vélem, ha ez sikerül, nem kell többé pánikrohamokkal és szorongással az iskolába menni, egyszerűen el lehet jutni egy olyan szintre, ahol a tanulás élvezhetővé válik, ahol már önmagunk fejlesztéséért tanulunk, a jó jegy, a jó fizetés csupán kellemes mellékterméke lesz a folyamatnak :)
Természetesen nem áll szándékomban feltalálni a spanyol viaszt. Meg szeretném mutatni, hogy ezt igenis lehet máshogy csinálni.
Remélem, kedves olvasó, te is aktív részese leszel majd a Jegyzetlap közösségének!
