Az életben azt vallom, hogy mindig konkrétnak kell lenni. A pontos megfogalmazás mindenféle mellébeszélés és bullshitelés nélkül nagyban megkönnyítheti a boldogulásunkat, és bár bizonyos kellemetlenségekkel is járhat (nem mindenkinek fog tetszeni a mondandód), még ez a legkifizetődőbb módszer. Így van ez a produktivitás szempontjából is.
Vegyünk egy példát:
Tegnapelőtt annyit írtam a kis bujómba, hogy "szakdolgozati szövegek olvasása". Másnap aztán nem nagyon volt hozzá kedvem, és helyette mást csináltam, ugyanakkor nem akartam átütemezni ezt a pontot, mondhatni ki akartam pipálni a teendőt, úgyhogy nem csináltam mást, mint elolvastam egy 5 oldalas szakszöveget. Teljesítettem ezzel a feladatot? Igen. Produktivitás szempontjából kifizetődő volt? Nem.
A "szakdolgozati szövegek olvasása" teendő túl tág és megfoghatatlan. Mondhatni egy ugrással fel akartam érni a Gellérhegyre, ahelyett, hogy apró lépésekkel és támaszpontokkal dolgoztam volna. Mi a teendő ilyenkor? Konkrétnak kell lenni.
A "szakdolgozati szövegek olvasása" teendőt a lehető legkisebb egységig kell bontanom, azaz konkrétan megnevezni a tanulmányokat, majd figyelembe véve az adott szöveg hosszúságát és nehézségét, ütemezni kell azokat. Így nem csak szállok a szélben, mint a pitypang.
