Még csak/már 23 éves vagyok, de a tinédzserkornak és az egyetemista életnek köszönhetően sokat fejlődtem, és sok jellembeli válságon kellett átesnem. Azt hiszem, ez minden korombelivel így van, és feltételezem, a 20-as éveim további része is tele lesz kihívással. Ebben a bejegyzésben arról szeretnék írni, mely változtatások váltak be számomra leginkább.
- Kapcsolataim az emberekkel
Introvertált lévén sok problémám adódott az emberi kapcsolatokkal. Nem bízom meg könnyen a másikban, néha nem is akarok beszélgetni, szükségem van a magányra, és soha vagy csak nagyon ritkán osztottam meg a másikkal a problémáimat. A pánikbetegségem után ebben sokat fejlődtem, és máig van még min dolgoznom, de már könnyebben kérek segítséget a barátaimtól, kezdeményezek társalgást vagy mélyedek el a karizma művészetében.
- Fegyelmezettség a mentális egészség területén is
A fegyelmezettséget egy jó darabig csakis a produktivitás terén alkalmaztam. Azóta, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a mentális egészségre, a problémás területet úgy fogom fel, mint a produktivitás kérdését. Számomra bevált, hogy a pihenést és az ellazulást egy feladatként fogtam fel az elején, és a fegyelmezettség segítségével mint a bullet journalomban kipipálandó elemként végeztem el. Rá kellett szoktatni magamat, hogy törődjek a mentális egészségemmel. Ebből kiindulva bármilyen nehezebb akadály áll előttem, megfegyelmezem magam, és belevágok.
- Egyedül vezetem a háztartásom és egyedül lakom
Ez végül is nem egy döntés volt, hanem a kötelező felnőtté válás része, de nem hagytam, hogy elsodorjon. Tudatosan készültem rá, és amikor nehézségem adódott az egyedül lakással (például rettegek a bogaraktól, looool) vagy segítséget kértem a barátaimtól vagy meglestem a Google-n, meg tudom-e egyedül oldani. Az egyedül élés sok mindenre megtanított: gyakorlati dolgokra, pénzkezelésre, de arra is, mit jelent igazából fizikailag egyedül lenni.
- Nem vagyok túl idős semmihez sem
23 éves vagyok, és még nem adták ki húsz könyvem? 23 éves vagyok, és még nem tudok semmilyen hangszeren játszani? Sokszor úgy érzem, le vagyok maradva saját magamhoz képest, ami talán így is van, de nem a "mi lett volna ha" kezdetű mondatokkal kell törődnöm, hanem a jelennel. A kreativitásom kiabál, hogy csináljak valamit, ezért engedelmeskedem neki, és leülök dolgozni. Csak menni előre, és nem törődni semmi zavaró hanggal, ismételgetni magamnak, hogy nem vagyok túl idős semmihez sem.
Nektek milyen változtatások váltak be? Írjátok meg kommentben!
Illetve: elindítottam egy zárkörű FB-csoportot, a Tanuljunk együtt nevűt! Ezt a csoportot azért hoztam létre, hogy segítsük és motiváljuk egymást a tanulásban. Itt nyugodtan lehet "nyavalyogni" a sok-sok tanulnivalóról, illetve annak nehézségéről. Lehet segítséget kérni egymástól, legyen szó matematikáról, bölcseletről vagy bármi egyébről. Ne féljetek kiadni magatokból a tanulás miatti stresszt és feszültséget sem. Remélem, minél többen csatlakoztok, mert szeretnék közelebb kerülni hozzátok és szeretném, ha kialakulna egy jó blogos közösség. Csatlakozz!
Kövess itt is!
