Kiskoromtól kezdve imádom a cirkuszi mutatványokat és az artistákat. Ugyanakkor gyerekkoromban szinte semmi lehetőségem nem volt a minőségi cirkusz élvezésére, mert csak olcsó, állatokat borzalmas körülmények között tartó, a munkatársakkal lekezelően bánó társulatok jöttek hozzánk. Igenis kiállok a mellett, hogy az artistáknak, a mutatványok, a varietéknek helyük van a magas művészetekben.
Éppen ezért nagyon örülök, hogy a boldog produktivitás címke alatt az első poszt pont egy ilyen produkcióról szól. Tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy a porondra szólítsam a Recirquel Újcirkusz Társulat által előadott Párizs éjjelt!
"Mindig is a hétköznapi várost akartam megmutatni a képeimen úgy, mintha először fedezném fel azt [...] Az éjszaka nem mutat meg semmit nyíltan, csupán sejtet. Felkavar és meglep minket különösségével" - írja valahol Brassai, a magyar születésű híres fotográfus. A produkció Brassai által megteremtett látásmódot viszi tovább, és a nézőt beavatottá teszi. Az 1930-as évek titkos Párizsa a szemünk előtt elevenedik meg, és meglegyinti előttünk azt a titkot, amelyről az utcán még csak suttogva sem lehet beszélni.
Brassai, s ezáltal a Társulat produkciója a társadalom különc, kicsit bizarr alakjaira helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor a bemutatásuk egyáltalán nem dokumentális jellegű, hanem bensőséges, a néző részesévé válik a mutatványnak, így megismerhetjük ezeknek az embereknek a valódi arcát, de ami még ennél is fontosabb: megszerethetjük őket.
A Vági Bence által rendezett produkció azonban nem csak egyéni történeteket ismertet velünk, hanem bemutatja, milyen volt az 1930-as évekbeli lokálok hangulata, az ott megszólaló zenék, a fények, a hangok, a mozdulatok. Az artisták ezáltal nem lemásolták Brassai fotóin lévő mozdulatokat, hanem közegbe helyezték azokat. A folyamatosan szóló kellemes jazz zene megalapozza a '30-as évek hangulatát, de a hangulatkeltésen kívül még a zene és a mutatvány is szorosan összekapcsolódik. A csodás számokat Sárik Péter szerezte.
Az éjszaka Párizsát handvoltizs számokkal, dupla kötélen, lengő kínai rúdon, tissue-n, rhönrandon és feszes drótkötélen idézik meg, ám ezen kívül láthatunk itt karikával történő zsonglőrködést és egy bohóc-házaspár lámpán való veszekedését is. A miliő tehát kifinomult, szó sincs giccses cirkuszi kellékekről, lapos poénokról vagy éppen olcsó mutatványokról.
Aki kedveli a korszakot vagy éppen az artista elemeket, bátran látogasson el a Recirquel Újcirkusz Társaság előadásaira, bátran ajánlom őket, hiszen egy szórakoztató, de mégis igényes előadást láthattunk.
Képek: Recirquel FB oldala és Artblart
