Az én generációm már egy percet sem élt a szocializmusban. Mi abban a környezetben szocializálódtunk, hogy ne kérjünk a krumplilevesből és a balatoni nyaralóból, hiszen előttünk már egy szabad, nyitott világ van. Mi születésünktől kezdve tapasztaljuk a szabad versenyt, a szabad piacot és a demokráciát annak minden előnyével és hátrányával. Megkaptuk és magunkévá tettük a "selfmade-man" fogalmát, és ezt életfilozófiaként kezeljük. Persze azért tisztában vagyunk azzal, hogy a munkán és a kitartáson kívül tehetségre is szükség van, ha da Vincik, Mozartok, Shakespearek vagy éppen Michalengelók szeretnénk lenni, azonban - és ezen van a hangsúly - jó szakemberek/mesteremberek tehetség nélkül is lehetünk. Ebből adódóan a munkahelyen való hajtás mindennapossá vált, hiszen mindannyiunkban ott motoszkál a jól ismert gondolat: "ha többet dolgozunk/többet tanulunk, több mindent is érhetünk el." Ezzel a gondolattal nem lenne semmi baj, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy a megfeszített tempó után elmélyült pihenésre van szükség, és nem lehet az egész élet egy nagy megfeszített tempó.

Az az általános felfogás, hogy a mai dolgozó fiatalság lusta és nem képvisel semmilyen értéket, szerintem nem igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy mi már egy nagyon eltérő generáció vagyunk, megváltozott munkamódszerrel és értékrendszerrel.Természetesen nem áll szándékomban elbagatelizálni a problémákat, mert igenis vannak az én generációmnak is problémái és saját válsághelyzetei, de nem minden rossz. És ugyanez vonatkozik az azt követő generációra is.

Az én generációm már a digitalizáció időszakában nőtt fel. Mi már kiskorunkban használtunk számítógépet, mondhatni a digitalizációval és a robotikával együtt nőttünk fel. Az információs és a szórakoztató médiumok átalakultak, hamarabb olvassuk a BBC hírportálját, mint bármilyen más újságos standon kapható lapot, a telefonunk okosabb, mint tíz Nobel-díjas egy szobában, a zsebünkből elérhetjük a világ másik felét. Állandóan megkapjuk, hogy mi már nem tudunk annyit, nem vagyunk olyan műveltek és nem olvasunk annyit, mint az előttünk lévő generáció.

Azt kell mondanom, hogy a hasonlítás teljesen felesleges, mintha egy krumplit akarnánk összehasonlítani egy répával. Ez a generáció nem lett rosszabb, csak más. Elcsépeltnek, ugyanakkor szörnyen veszélyesnek tartom azt a közvéleményt, amely azt mondja ki: "nézd meg az embereket, főleg a fiatalokat a metrón! Mit csinálnak utazás közben? A telefonjukat nyomkálják, mint valami agyatlan zombik, egy könyvet nem vettek egész életükben a kezükbe!"

Nem szavakkal, de gesztusokkal én is megkaptam ezt a megjegyzést. Nem tudom elfelejteni, mert annyira ironikus volt az egész, hiszen négy plusz négy órát töltöttem a könyvtárban, valami beadandóhoz végeztem kutatómunkát, majd leültem azt megírni. Hazafele jövet a metrón, agyilag fáradtan, a telefonon játszottam egy buboréklövős játékot, és akkor vettem észre, hogy a mellettem ülő mennyire megvetően és lenézően nézett rám.

Tudjátok rólam, hogy szeretek tanulni és imádok olvasni, ezért tűnt ez a kis incidens ennyire ironikusnak. Az általános elgondolás valamiért azt hiszi, hogy a digitális dolgokkal eltöltött idő fordítottan arányos a könyvekkel eltöltött idővel. Fogalmam nincs arról, hogy ez milyen logika, de egyet tudok: nem valós, csak elrejti az igazi problémát, és valami sokkal egyszerűbbet nyújt helyette: ne engedd számítógépezni a gyereked, mert akkor olvasni fog. Vajon azok, akik ebben hisznek, hány könyvet olvasnak el egy évben? Vajon változna valami, ha akkor ott a metrón elmondtam volna a hölgynek, hogy nyolc óra könyvtárazás után vagyok, és amúgy egy évben átlagban 70-100 könyvet olvasok el?

Annak ellenére, hogy a középiskolákban még mindig elmulasztják megtanítani nekünk rendesen a Microsoft Office használatát (egy érettségivel rendelkező diáknak ismernie kéne legalább a Word-öt, az Excelt és a PowerPointot), mind az egyetememen, mind pedig a munka világában mindháromra elég nagy szükség van. Vacak érzés, amikor a szakdogádat írod, és nem tudod, hogyan kell tartalomlistát vagy éppen egy egyszerű exceles kimutatást készíteni. Ebben a bejegyzésben szeretnék ajánlani néhány MS Office-hoz kapcsolódó kurzust.

A Skillshare egy nagyon király webhely, ahol több ezer kurzust érhetsz el és tanulhatsz meg. Van itt mindenféle: tech, kreatív, életstílus, amelyek garantálják a mindennapos fejlődést, a tanulást és a szórakozást egyaránt. Én nem tudom megunni! A Skillshare nem árul zsákbamacskát; az első hónapban ingyenes Prémium Tagságot biztosít minden új regisztrálónak.

• Excel

Azaz a táblázatkezelő. Valamiért sokan mumusnak tekintik ezt a remek kis felületet, talán a matematikai, logikai, stb műveletek miatt, pedig tényleg nem olyan bonyolult, ha kellőképpen megérted és begyakorlod az alapokat. Ebben a kurzusban az oktató elmagyarázza, melyik beállítás pontosan mit jelent, majd különböző kvízek és feladatok segítségével tudod magad leellenőrizni. Érdemes rá időt szánni, hiszen ez a tudás minden esetben a hasznodra lesz. Ha már magabiztosnak érzed magad az alapokat illetően, érdemes meglesni a Pivot-táblával kapcsolatos kurzust is, ami a különböző kimutatásokkal ismertet meg. A kimutatáson kívül még sokat használják a grafikonokkal, diagramokkal kapcsolatos funkciókat is, amelyről bővebben itt tanulhatsz.

• PowerPoint

Arról, hogy tartalmilag milyen egy jó prezentáció, itt írtam. A technikai készségeket pedig e kurzus segítségével tudod megszerezni, ahol mindent megtudhatsz az eszközökről, a diasorokról, a vektor file-oktról, és még az alapvető design kérdéseket is érinti. Ha viszont mélyebben belemennél a design témába, ezt a kurzust is ajánlom, mert remek kiegészítése lehet az előzőnek. 

• Word

A Word-öt teljesen alapszinten bárki tudja használni, hiszen nem kell mást tenni, mint pötyögni a billentyűzeten. Aztán amikor azt kell beállítani, hogy ne az első oldalon kezdődjön az oldalszámozása vagy ha valamilyen hivatalos dokumentumot kell készíteni, megáll a világ. Erre a problémára jó ez a kurzus, ami átfogó képet ad a Word legkülönbözőbb beállításairól.

Az év utolsó hónapja sem maradhat el bullet journalos poszt nélkül, úgyhogy ideje ismét bemutatnom, milyenre készítettem el a decemberi beosztást.

Most több kedvem volt rajzolgatni, színezni és szépítgetni mint novemberben, úgyhogy felrajzoltam egy egyszerű hógömböt, egy cuki pingvint, és különböző karácsonyi-téli színkombinációkat használtam. Néha jól esik csak rajzolgatnom és színeznem, nagyon kellemesen kikapcsol az agyam.

A heti tervezőkön még mindig nem változtattam semmit sem, maradt az eddig jól bevált 6 napból álló táblázatos nézet. Gondolkodom rajta, hogy be kéne vezetnem egy másik formátumot, mert ez már nem szolgál 100 százalékosan. Valami olyasmire gondolok, ami bár megőrzi a táblázatos jellegét, ugyanakkor időbélyegekkel is ellátott. Mondhatni egy személyre szabott Google Calendar 4 napos nézetre lenne szükségem. Majd kiokoskodom valamit :)

Mivel decemberben beáll néhány változás az életemben (munkahely-váltás, a közeleg a szemeszter vége) a jól bevált sablonok helyett csak kettőt tartottam meg: az egyik az, ahová a decemberrel kapcsolatos kedvenc eseményeimet, élményeimet, termékeimet gyűjtöm, illetve a lépésszámláló, ami a hónap végén remek áttekintést nyújt a járkálásaimról, amit aztán összevetek a heti tervezők eseményeivel.

Természetesen az advent időszaka sem maradhatott ki a bujómból. Felírtam mindent: a takarítást, a dekorálást, a főzést-sütést, így garantáltam semmit nem felejtek el. A másik oldalra pedig az üdvözlőkártyák listája került. Ide fogom felvázolni, milyen lapot készítek majd néhány embernek.

És végül pedig az ajándékok. Olyan ábrát rajzoltam az adott ajándéknak, amiből azonnal eszembe jut, kinek mit gondoltam ki, illetve ezt segíti elő a másik oldalon található táblázat is. Amint látható, még nem nagyon kezdtem neki, minden csak ötlet-gondolat formájában van, de ami nem késik!

A sketchnoting egyfajta vizuális táblakészítés, amelyhez leginkább kulcsszavakat, ábrákat és piktogramokat használnak, s ily módon kerül kibontásra egy gondolat, egy elmélet vagy akár egy történet. Ha rákeresel erre a kifejezésre, rengeteg olyan tartalmat találsz majd, ahol a sketchnotingot iskolai jegyzetelésre használják, de én úgy vélem, a sulis megfeszített tempó mellett ez a módszer túl lassú és körülményes.

Viszont abban az esetben, ha egy konferencián veszel részt, egy történeten dolgozol vagy munka közben szükséged van egy kis inspirációra, ez a módszer a te embered. Esetemben én a regényeim történetvázlatát szoktam ilyen módon kidolgozni, mert a vizuális elemek miatt könnyebben meg tudom fogalmazni az akkor még csak körvonalazódó gondolatszálakat. 

Mivel a sketchnoting során nem csak ábrákat, de szavakat is használsz, az agyad két területét mozgatod meg, így a teljesítményed is növekedik. Pontosan ebben rejlik a sketchnoting ereje. Jól szórakozol közben, inspirálódsz, könnyebben meglátod az összefüggéseket, más megvilágításba helyezi a problémát,, s ezek által elősegíti a pontosabb megértést. Ráadásul mivel fizikailag lefoglalod a kezed, az alkotás miatt munkára ösztönzöd az agyad, így elkerül a leblokkolás.

De mégis hogyan kell használni? A legjobb, hogy nincsenek lefektetett szabályok, mindent a saját kedved szerint alakíthatsz. Kezdetben én egy színes ceruza készletet egy ecsetfilccet javasolnék. A poszt elkészítése során a Spectrum Noir ColourBlend Primaries palettáját, illetve a Tombow Fudenosuke ecsetfilcét választottam. 

Ha visszagörgetsz, akkor jól láthatod, hogy a nyitóképen ennek a posztnak az összefoglalója található a sketchnoting módszere alapján. A megértés elősegítése céljából készítettem még egy táblát a többféle intelligencia elméletéről szóló posztomról. Tanulmányozd át alaposan, gondold végig, te mit csinálnál másképpen, és próbáld ki gyakorlatban!

Az alábbi szempontokat érdemes szem előtt tartani: minél színesebb, annál jobb. Vagy ha nem szeretsz színezni, használd a színkódolás módszerét. A nyilak és a különböző betűtípusok a barátaid, jól elkülönítik, összefüggésbe hozzák és kiemelik a szöveget/ábrákat. Érdemes még bevetni a mind map módszerét is. 

Ez a poszt nem jöhetett volna létre a Rajzshop.hu támogatása nélkül, akik néhány termékkel hozzájárultak a jó minőségű rajztáblák elkészítéséhez. Ha érdekelnek titeket az ilyen dolgok, lessetek be a webáruházukba!

Őszintén az egyetemi képzésről, a munkaerő piacról és a tanulásról a My Comfort Zone For You videósával, aki a csatornáján életmóddal kapcsolatos videókat oszt meg, saját tapasztalatait meséli a világ dolgait illetően, és tippjeivel segít, hogyan hozd ki tanulmányaidból a legjobbat. 

• Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy egyetemre szeretnél menni?

Igazából én mindig is egyetemre akartam járni, de már nem vagyok benne biztos, hogy akkor tudtam-e, mire vállalkozom, Azt hiszem, azért jelentkeztem, mert ez volt az általános elvárás. Visszatekintve úgy gondolom, ha érettségi után kihagyok egy évet, akkor sokkal tisztábban tudtam volna dönteni.

• Szóval úgy érzed, hogy ez inkább egy belédtáplált program volt, mintsem a te valódi döntésed?

Az biztos, hogy elvégeztem volna az egyetemet, de úgy vélem, nem tett nekem jót, hogy egyből gimnázium után belevágtam. Nem voltam túl felkészült a témában.

• A gimnáziumod nem látott el elég információval?

Nálunk nem támogatták kimondottan, hogy nyílt napokra járjunk. Konkrétan engem nagy meglepetésként ért, hogy a művészettörténet nem a múzeumpedagógiával kezd, hanem a középkori oszlopfők bemagolásával.

• Gimnazistaként hogyan képzelted el az egyetemet?

Nekünk mindig azt mondogatták, hogy tanuld csak meg azokat a tárgyakat is, amelyeket nem szeretsz, mert majd egyetemen azt tanulsz, amit szeretnél. Egyetemistaként aztán már rájöttem, hogy ez egy nagy hazugság. Esetemben ráadásul még a nagy szabadság elképzelése sem jött be, hiszen minden órára be kellett járnom. Mintha gimnáziumból gimnáziumba csöppentem volna, csak sokkal nehezebb szinten. 

• Miként sikerült az átmenet a gimnáziumból az egyetemre?

Az előbb említett okok miatt nem volt nagy váltás, ráadásul mivel én már a második félévtől kezdve dolgoztam, az egyetem számomra egy nyűg volt. Sok helyzet adódott, amiről nekem senki nem beszélt, a saját bőrömön kellett kitapasztalnom, milyen az, ha reggel nyolckor és délután fél ötkor van órám Piliscsabán. Az egymásra épülő tárgyak rendszerét senki nem magyarázta el, azt sem, milyen következménnyel járnak a rosszul felvett órák. Azt kell mondjam, hogy a szabadság kérdése inkább probléma, mintsem előny, én is megszenvedtem vele. Kell ehhez egy olyan érettségi szint, ami ösztönöz a tanulásra, hiszen itt már senki nem noszogat minket. 

• Utólag visszatekintve hogyan járnál utána az adott egyetemi képzésnek?

Nem csak egyetemek között, de szakok között is jobban körülnéztem volna. Ténylegesen elmentem és ténylegesen kérdéseket tettem volna fel. Esetemben feltettem volna azt a kérdést, hogy vajon az adott szakon előfordulhat-e, hogy az egyik órát Budapesten, a másikat pedig Piliscsabán tartják-e, ami valójában megtörtént velem. 

• A gimnáziumok ráadásul úgy tesznek, mintha minden információt megadnának. Aztán amikor valakinek teljesen más elképzelése lesz egy szakról, és megkérdem tőle, miért nem néz online tanegységlistákat és syllabuszokat, csak értetlenül néz. Pedig minden elérhető online.

A pályaválasztási óráknak az alapoknál kellene kezdődniük. Egy végzősnek el kell dönteni, hogy gyakorlatorientált képzésre szeretne-e járni vagy inkább elméletire. Jelenleg úgy érzem, nekem inkább gyakorlatorientált képzést kellett volna választanom, a Pázmány pedig egy tudományegyetem, teljes mértékben elméleti. Sok esetben a gimnáziumokban 20-30 éve ugyanazok az emberek ülnek, a gépet nem tudják bekapcsolni, és nem rendelkeznek a megfelelő információkkal. Azt kell mondjam, hogy az internet a legjobb forrás. Hangozzon bármennyire banálisan, érdemes körülnézni a gyakorikerdesek.hu-n is, mert ott valódi emberek a saját tapasztalataikat írják le. Vagy ott a Facebook, nyugodtan írj rá bárkire, aki az adott szakra jár, kérdezd meg tőle, hogyan érzi magát ott. 

• Milyen kérdéseket kéne megválaszolni ahhoz, hogy valaki a megfelelő döntést hozza?

Az első ilyen kérdés, amit mindenki feltesz, az a pénzzel kapcsolatos. Úgy vélem azonban, hogy ez nem a megfelelő kérdés, hiszen manapság már nagyon rugalmas és nyitott világban élünk. Egy tanár nem csak a katedrán lehet tanár, indíthat különböző online kurzusokat, Skype-on keresztül történő korrepetálást, stb. Öt évvel  ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy ma már dollármilliárdokat lehet keresni mondjuk a YouTube-bal vagy egy bloggal. A mai munkaerő piacon az a legjobb, ha minél több összeszerelhető tudással rendelkezik valaki, mert így a jég hátán is megél majd.  A mennyit fogok keresni kérdést tehát el kell felejteni. Fontos kérdés lehet azonban az, hogy tudja az illető, vajon az egyetemi évei alatt full-time-ban egyetemista lehet, vagy dolgoznia kell, hogy megélhessen. Érdemes érdeklődni a szakmai gyakorlat felől: mikor kell, milyen hosszan kell, hol lehet fellelni. Az egyetemi képzést nem érdemes félévekben figyelni, hanem a teljes képet kell nézni. 

• Te milyen fajta készségeket szereztél az egyetemi képzés alatt, ami más esetben nehezebben megszerezhető lett volna számodra?

Nagyon nagy információmennyiségből képes vagyok kiszűrni, hogy mely információk lényegesek, illetve fel tudom ismerni, hogy egy internetes cikk mennyire hiteles. A másik esetben rájöttem, mikor vagyok a legaktívabb. Hiába keltem fel korán reggel és ültem a tananyag felett órákat, nem ment a fejembe. Aztán leültem délután, és két óra alatt megtanultam. Ebből a szempontból rengeteget köszönhetek az egyetemnek, mert a gimnáziumban a tanulásmódszertan egyenlő a nullával. Megtanultam, milyen az, ha szeretek egy témát, és jó érzéssel tölt el, ha minél többet tanulhatok róla. Rájöttem, hiába lesz majd egy a diplomám, a mai világban már a diplomaszerzés után nem ér véget a történet, állandóan tovább kell képeznünk magunkat. Ráadásul egy szakváltás nem végleges, bármikor lehet váltani, és felesleges magunkat 18 évesen azzal stresszelni, hogy ez egy végeleges, megmásíthatatlan döntés, és nem kell úgy tennünk, hogy ez baj lenne. Megtanultam, hogy a különböző tudományterületek nem zárják ki egymást, aki mondjuk bölcsészetet tanul, nem jelenti azt, hogy hülye matekból, és vica versa

• Milyen pozitív, örömteli dolgot és milyen negatív, nagyon stresszes dolgokat neveznél meg az egyetemmel kapcsolatban?

Az egyik legrosszabb élményem az első vizsgaélményem volt. Középköri művészettörténetből vizsgáztam, szerettem is a témát, és sokat tanultam rá. Lefeleltem a tételből, jól ment a képfelismerés, és aztán megkaptam azt a kérdést, hogy mikor volt a honfoglalás: teljesen lefagytam, nem tudtam rá válaszolni. A tanár kivágott egyessel. Itt nagyon elvesztettem a hitemet magamban és az egyetemi rendszerrel szemben. Több olyan tapasztalatom is volt, amiből az jött le, hogy még mindig nem a tudás számít. Pozitívumként azokat a tanárokat emelném ki, akikhez öröm volt bejárni. Minden egyes órán adtak valami pluszt nekünk, kollégaként kezeltek, és a szeminárium szemináriumként működött. Kiemelném még, hogy sokat fejlődött a gondolkodásmódom, nyitottabbá váltam a enyémmel ellentétes véleményekre is. 

• Az egyetem meghosszabbítása a gyerekkornak vagy az életre készít fel?

Attól függ, mennyire veszed komolyan. Ha tényleg érdekel a tanulnivaló, az egyetem mellett aktívkodsz, eljársz dolgozni, akkor igen. Ha viszont csak lazulsz és melegedni jársz be, akkor tényleg meghosszabbítása a gyerekkornak. Ott az a csomó diákkedvezmény, a bulik és a szabadság. Ha folyamatosan beleszoktatod magad a felnőttéletbe, 4-6 órára kipróbálod a kávéházi munkát, a bolti munkát, stb, így nem fogsz 5 év után tanácstalanul a nagyvilágban állni.

• És manapság egyre több fizetett gyakornoki pozíció van.

A munkaerő piacon az az elvárás, hogy legyen 2-3 év gyakorlatod, és sokan nem tudják, mégis hogyan? Erre jók a gyakornoki pozíciók, minél több szakmabeli tapasztalatot összeszedni, vagy akár saját referenciákat létrehozni, mint freelancer, videós, blogger, stb.  

• A jövőre nézve vannak terveid az egyetemmel kapcsolatban?

Nem hiszem, hogy folytatom tovább a mesterképzést. Igazából csak nemrég jöttem rá, mennyi minden érdekel, és mennyi érdekes dolgok van még a világban. Gondolkodom, hogy valamikor majd bevállalok egy másik alapképzést, de semmiképp nem az elkövetkező öt évben. Valami gyakorlati képzést szeretnék a közeljövőben választani.

Ezt az elméletet Howard Gardner állította fel 1983-ban, amely szerint az intelligenciát többféle képesség alapján kell meghatározni, s nem csupán egy döntő tényező van. A többféle intelligencia elméletét a Frames of Mind: The Theory of Multiple Intelligences című könyvében dolgozta ki, lessetek rá, ha bővebben érdekel a téma. Ebben a könyvben Gardner 8 különböző kritériumot állapított meg, ám idővel még hozzáadott további kettőt. Ezek a kritériumok határozzák az adott intelligencia alapjait. Nézzük, melyekről is van szó pontosan.

• Zenei

A zenei intelligenciával rendelkező emberek kimondottan érzékenyek a ritmusra, a hangszínekre, a melódiára, illetve kifinomult hallással, akár abszolút hallással rendelkeznek. Könnyen tanulnak meg énekelni és hangszeren játszani, a zene áthatja az életüket. 

• Vizuális

Ez az intelligenciatípus könnyen tájékozódik a térben, a tanulás során leginkább a vizuális elemeket kedveli. Az agy ilyenkor arra is képes lehet, hogy fényképszerűen rögzítse a lapra írt dolgokat, amelyet aztán bármikor elő tud hívni.  A vizuális intelligencia része az általános intelligenciateszteknek, ezért aki ebben a szekcióban magas pontszámot ér el, garantáltan jobb eredményt ér el.

• Verbális

A verbális intelligencia szintén része az általános intelligenciateszteknek. Aki ezzel rendelkezik, az jól bánik a szavakkal, könnyen tanul nyelveket, nem okoz neki gondot a az idegen szavak bemagolása. Ide tartoznak azok az emberek, akik játszi könnyedséggel sajátítanak el idegen nyelveket vagy éppen jól megszerkesztett történetekkel állnak elő.

• Logikai

Ez az az intelligenciatípus, amelyet nagyrészt az általános intelligenciateszteken mérnek. A logikai intelligenciával rendelkezők jól bánnak a számokkal, a világot logikai struktúrákban látják, és jellemző rájuk a kritikai gondolkodás. 

• Kinetikus

A kinetikus intelligencia a sporthoz és a mozgáshoz tartozik. Aki ebben járatos, az könnyen irányítja és veszi rá a szervezetét a különböző bonyolult mozdulatokra, ami elengedhetetlen a tánchoz, a versenysporthoz vagy éppen a rendfenntartó szervekhez. 

• Interperszonális

Az interperszonális ember könnyen felfedezi és megérti a másik ember hangulatát, érzéseit. Kifinomult empátiával rendelkezik, illetve hamar észreveszi a hazugságot. 

•  Intraperszonális

Ez az intelligenciatípus az önmegfigyelésben járatos. Képes megérteni a saját érzéseit, meg tudja jósolni a jövőbeni érzéseit és reakcióit bizonyos helyzetekre. Tisztában van a jó és a rossz tulajdonságaival, az erősségeivel és a gyengeségeivel. 

• Természeti

A természeti intelligenciával rendelkezők könnyen felismerik a természet különböző variációit, részletekbe menően vizsgálják a környezetet. 

• Egzisztenciális

Ez a fajta intelligenciatípus leginkább a pénzügy világához tartozik. Az ilyen ember nagyon jól bánik a pénzzel, megérti a piac és a tőzsde gyors változásait. Képes arra, hogy egy kényelmes életet biztosítson magának és családjának.

• Morális

A morális intelligencia az egyik legkevesebbet tárgyalt intelligenciatípus, ami leginkább a mai versenyszférának és a mindenkin átgázoló hozzáállásnak köszönhető. Ez a típus nem csak magával és a közvetlen környezetével törődik, érzékenyen érinti őt a másik ember szenvedése és a társadalmi egyenlőtlenség.

Ebben a posztban már bemutattam nektek, miként használom a bujót az iskolával kapcsolatos dolgaimhoz. A mostani bejegyzésben pedig kicsit kiszélesíteném a horizontot: nem csak további ötleteket kaptok a régi poszthoz, de bemutatom, miként érdemes felhasználni a bujo felépítését a jobb jegyekért.

• Külön szekció a tanulmányoknak

Még akkor is, ha a tanulmányok, a magánélet és a fejlődés sokszor egybefonódik, úgy vélem, fontos külön kezelni a dolgokat. Amikor minden borul, vagy éppen túlterheltek leszünk, semmi nem tud olyan jól segíteni, mint a teendők tisztánlátása. A külön szekció alkalmazása során ráadásul nem lesz gondod azzal sem, hogy nem találod, éppen melyik hónapban írtad fel az adott információt, egyszerűen minden iskolához kapcsolatos teendő és határidő ott lesz egy helyen.

• A feladatok nyomonkövetése

Ugye nem csak én imádom a különböző projekt-nyomonkövetős appokat? Mivel még nem találtam meg a megfelelő appot, ezt is a bullet journalomban vezetem. Itt nem ütközöm bele a túl kevés/túl sok hely problémájába, a saját színkódolásom alapján dolgozhatok, és olyan mérföldköveket állíthatok be, amit csak szeretnék. Ezeket leginkább a beadandóknál használom, sőt ide írom fel a beadandókhoz tartozó vázlatpontokat is.

• Jegyzetelj bujo-módra!

A teljes történelem tankönyvet ki kell jegyzetelned? Nos, sajnos előfordul, és szerintem ilyen helyzetekre érdemes bevetni a bujo-módszert. Első lépésként készíts egy indexet, ahová majd felkerülnek a különböző fejezetek. Ez okból kifolyólag érdemes megszámozni a lapokat is, hogy tudd, melyik fejezetet hányadik oldalon kell keresned. Mindenképpen használj jelmagyarázatot/legendát, hiszen a megfelelő jegyzetekhez elengedhetetlenek a rövidítések. Aztán még érdemes tematikus oldalakat is készíteni, amik tartalmazzák a fontos dátumokat, neveket, idegen szavakat, stb. Egyéb jegyzetelésről kapcsolatos tippekről itt és itt olvashatsz.

• Időbeosztás és tanulóterv kialakítása

A megfelelő tanulóterv nélkül egyik nyomorult vizsgaidőszakot sem éltem volna túl. Eddig ezeket mindig egy külön lapon vezettem, de most elhatároztam, hogy nyitok csak a vizsgaidőszaknak egy külön bujót, és minden félévet ide fogok írni. Néhány év után biztosan érdekes statisztikákat és tapasztalatokat vonhatok majd le belőlük. 

Szinte napi szinten kapcsolatba kerülünk az eladással. Vagy mi adunk el, vagy mi veszünk, sőt még az is előfordulhat, hogy mi magunk vagyunk a termék. Az adás-vétellel mindaddig nem lehet gond, míg az teljesen szabályosan és etikusan működik, de sosem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Ugyanakkor teljesen érdektelennek sem érdemes mutatkoznunk, hiszen az elmulasztott tudás idővel aztán hiányozni fog. Ebben a posztban szeretnék bemutatni és ajánlani 5 olyan online kurzust, ami a munka világának egy kis szegletével foglalkozik teljesen alapfokon. 

A Skillshare egy nagyon király webhely, ahol több ezer kurzust érhetsz el és tanulhatsz meg. Van itt mindenféle: tech, kreatív, életstílus, amelyek garantálják a mindennapos fejlődést, a tanulást és a szórakozást egyaránt. Én nem tudom megunni! A Skillshare nem árul zsákbamacskát; az első hónapban ingyenes Prémium Tagságot biztosít minden új regisztrálónak.

• Hogyan készül egy termék?

Ez a kurzus azt mutatja be, hogy egy terméknek az ötletelésről kezdve milyen folyamatokon kell keresztülmennie míg elnyeri a végső változatát. Mindezt üzleti szempontból teszi, kiemelt jelentőséggel kommunikál a különböző árakról és azok meghatározásairól, megmutatja, miként érdemes fenntartani a kapcsolatot a kereskedőkkel, és nem feledkezik meg a kiszállítás utáni időszakról sem.

• Hogyan kommunikáljunk az ügyfelekkel?

A networking mindenhol ott van. Még akkor is, ha nem az üzleti ágazatban dolgozol, akkor is el kell adnod saját magadat. Ez a hozzáállás nagyban segíthet, ha ügyfélként kezeled a másik felet. A kurzus során ötleteket és tippeket kaphatsz, miként érdemes email-ben kommunikálni, hogyan érdemes jó prezentációt tartani, és még a fizetéskéréssel is foglalkozik.

• Hogyan kezdj bele a saját 365 napos projektedbe?

Ebben a posztomban már írtam, mennyire fontosnak tartom a saját kis hobbinkat, a saját kis projektjeinket. Még akkor is, ha az egész héten csak egy óráig tudod csinálni, érdemes belevetni magunkat. A 365 nap az egy elég nagy intervallum akármilyen projekthez, ugyanakkor jó lehetőséget ad új dolgok kipróbálásához. Ha például egy saját vállalkozáson gondolkodsz, csinálhatsz egy tesztet előtte. 

• A nyilvános beszéd művészete

Ti hogy álltok a nyilvános beszéddel? Mert én vacakul. Ez a kurzus a hasznos tanácsok mellett munkafüzetet is biztosít, ami nagy segítséget nyújt az elsajátítandó ötletekhez. Magán a cselekvésen kívül olyan dolgokat is említ, mint a légzés, a kiállás, és csak ezt követően megy bele részletekbe. 

• Stratégiák a tartalomgyártáshoz

Mára már nagyon sokan tartalomgyártásból keresik a kenyerüket, és ez a szakma idővel még több embert fog magához vonzani. Ebben a kurzusban olyan dolgokról szerezhetsz információt, mint a jól felépített struktúrájú történet, az interjúkészítés, az ehhez szükséges előkészületek és természetesen maga az ötlet. 

Manapság a humán tantárgy és a reál tantárgy valamiféle fekete-fehér ellentétként merül fel, mintha valami nagyon ellentétes dologról beszélnénk. Éppen ezért szeretném körbejárni ezt a témát, hiszen sokszor észreveszem, hogy a mérnökök és a bölcsészek egymásra dobálják a sarat. Tegyük fel tehát a kérdést: tényleg létezik ez az ellentét?

Igen és nem. A humán tantárgyak (,azaz a bölcselet) és a reál tantárgyak elszakadása a felvilágosodás során kezdődött meg. Ez volt az az időszak, amikor az értelmiség végleg leszámolt a katolikus egyház által sulykolt nevetséges babonákkal (- legalábbis próbált -). Denis Diderot és társai ekkor alkották meg az Enciklopédiát, ami mára teljesen felváltotta a Bibliát, és bár morális szempontból nem biztos, hogy jól jártunk, de a reál tudományok megalakulásával és előretörésével az ember kicsit közelebb került önmaga és a világ megismeréséhez.

Ha valaki felidézi a semmitmondó gimnáziumi tananyagot a fizika mint tudományterület megalakulásáról, eszébe jut, hogy a fizika a filozófiából alakult ki. A filozófusok voltak azok, akik először foglalkoztak azzal, hogyan keletkezhetett a világ, milyen erők uralkodnak a világban, egyáltalán, hogy miből áll a világ. Arisztotelész kategóriákat hozott létre az állatoknak és növényeknek, míg Püthagoraszt egyáltalán nem lehet matematikusnak hívni, mert ő egy matematikán alapuló filozófiai rendszert hozott létre. 

Mindezek ellenére sok reál tudományterülettel foglalkozó tudós megfeledkezik a bölcselettel kapcsolatos történelmi előzményekről. Tudtátok, hogy nagyon sokáig az egyetemeken a bölcselet egyfajta alapképzés volt, és csak utána léphettek tovább orvosnak, ügyvédnek, tudósnak? Persze mára ez a képzési forma egyáltalán nem állná meg a helyét, és eszemben sincs visszahozni ezt, csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy régen ezek a dolgok egyek voltak.

A másik oldal sem jobb. A bölcsészek hajlamosak arra, hogy a magas lóról beszéljenek, és bezárkózzanak a saját elefántcsonttornyukba, illetve lenézzék azokat, akik nem látták/olvasták/ismerik/hallották az adott művet, mintha a 21. században lenne egy kánon, amit a művelt embernek abszolválnia kell. De a bölcsészek még arra is hajlamosak, hogy kivonják magukat a közös társadalmi szerepvállalásból, és mindenkiről megfeledkezve mélyedjenek bele saját maguk szórakoztatására az adott kutatási területbe.

Ebből a szempontból tehát nem lehet felállítani a humán vs. reál tárgyak ellentétpárját, hiszen mindkettőnek végül is egy lenne a célja: megismerni a világot és megismerni az embert - csupán különböző megközelítésből. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a humán és a reál tudományterület továbbosztható, és arról sem, hogy ezeknek akár különféle határterületei is lehetnek. Ha a határterületek működnek, akkor miről is beszélünk?

A másik oldalról nézve viszont: a világ folyamatosan változik, ezáltal mi is változunk. Az ókorban, de akár még a középkorban is, az emberek képesek voltak arra, hogy a teljes Illiászt memorizálják, majd felidézzék. Egyszerűen akkor arra volt programozva az agyuk, mert nem nagyon volt más lehetőség. A könyv és az írás nem tartozott a divatos, könnyen elérhető módszerek közé, s az írásbeliség csupán a könyvnyomtatás feltalálásával vívta ki a mára már elismert helyét. Jelenleg ott tartunk, hogy az írásbeliséget felváltja a digitalizáció és a robotika. 

Ezekből adódóan az ember agya is változik. Ahogyan régen képesek voltak több száz versszakot könnyen memorizálni, aztán komplex gondolatíveket papírra vetni, úgy alakultak ki, illetve váltak fontossá a különböző intelligenciatípusok. Jelenleg a tudomány 9 típust különböztet meg (nyelvi, logikai-matematikai, térbeli, kinesztetikus, interperszonális, intraperszonális, zenei, egzisztenciális, természeti). Nos, az egy nagyon jó kérdés, mi volt először: vajon először alakultak-e a ki a különböző tudományterületek, vagy először alakultak-e ki a különböző típusok. Ez tipikus tyúk-tojás példa; az egyik nélkül nincs a másik. 

Akár már maga a 9 típus (, és ki tudja, lehet, idővel több lesz) megléte vindikálhatja a humán vs. reál-kérdés helyességét, de ne feledkezzünk meg valamiről: a világ egyáltalán nem kétpólusú. Ha így lenne, az ellentét megléte igaz lenne, de csak egy gyermeknek szabad a világot fekete-fehérben látni. 

Ti mit gondoltok erről? Egyáltalán tetszenének nektek ilyen gondolatfolyamos bejegyzések, vagy vessem el? 

2017. február 24-én indult ez a blog, és ez a 100. bejegyzés. A Jegyzetlapnak leginkább az a célja, hogy segítsen nektek a tanulásban és a produktivitásban, és bátran írjatok nekem, ha segítségre lenne szükségetek. Ebből adódóan született meg ez a poszt, mert szeretném, ha kicsit jobban megismernétek. 

1. Az ELTE-BTK-n szabad bölcsészetet hallgatok esztétika specializációval és kultúratudomány minorral

2. Felvidéki magyar vagyok

3. Szeretem a Forma 1-t

4. Van egy macskám, Sherry

5. A fogkefémre mindig engedek egy kis vizet fogmosás előtt

6. A Roxfort-házam a Hollóhát

7. Az első könyvem Leslie L. Lawrence Tulpája volt valamikor hét éves koromban

8. A kedvenc íróm Márai Sándor

9. A humorom egyszerre fura, ironikus és cinikus, amin általában nem nevetnek az emberek, de én igen

10. Balkezes vagyok

11. A világot és a világ dolgait mindig struktúrákban, egymáshoz viszonyítva látom.

12. A személyiségtípusom INTJ.

13. Az érzelmekben is képes vagyok logikai sémát felfedezni

14. 10 éves korom óta írok szépprózát és fanfictiont, de már előtte is folyamatosan történeteket meséltem

15. Nehezen alakítok ki kapcsolatot az emberekkel, zárkózott vagyok és van egy kis szociális szorongásom.