Lassan megindul az egyetemi felvételivel kapcsolatos huzavona és idegeskedés. A saját tapasztalataimból pontosan tudom, hogy ebben az időben nagyon sok minden történik egy végzős középiskolás életében, és akár az is előfordulhat, hogy még nem tudod biztosan, jelentkezel-e egyetemi képzésre vagy sem. Ez a poszt ezt szándékozik bemutatni.

• Felnőtté tesz

Az egyetemen már nem pátyolgatnak úgy, mint a középiskolában. Itt nincs egy osztályfőnök, aki figyelmeztet, mikor van határidő. Mindenre neked kell figyelned, és  ha elmulasztod, vállalnod kell a felelősséget. Ezen kívül talán egy másik városba költözöl, ahol egyedül kell boldogulnod, valamiféle háztartást fogsz majd vezetni, másokkal kell együttélned. Egyszerre izgalmas és ijesztő kaland.

• Más megvilágításba kerül a tanulás

Aki azt mondja neked, hogy a középiskola/egyetem befejeztével már nem fog kellened egy betűt sem tanulni, az hazudik. Szinte minden egyes szakma folyamatos változásban van, új ismeretek lépnek be, és ezeket a munkád során mind el kell majd sajátítanod. Arról nem is beszélve, hogy a technológia és a robotika előretörése miatt a régi állások egy része megszűnik majd, és a helyükbe újak lépnek. A mostani középiskolai rendszerünk semmi alkalmat nem ad arra, hogy te oszd be az idődet, míg az egyetemen az órarended megszerkesztése, a saját időbeosztásod elkészítése során sokkal nagyobb szabadságot élvezhetsz. Személy szerint én például az első szemeszterem közepén döbbentem rá, hogy számomra a délutáni órák jobban megfelelnek a tanulást illetően. Arról nem is beszélve, hogy a tananyag mennyisége itt többszöröse a középiskolainak, ráadásul a tempó is gyorsabb. Rájössz, hogy a középiskolai univerzális időbeosztás valójában mekkora bullshit, és próbálod kitalálni, neked mi válik be a legjobban, hogy aztán ezt beilleszhesd a felnőtt élet elvárásaiba.

• Ismeretségek és kapcsolatok

Ha nem különösebben érdekel az egyetemi élet, még akkor is érdemes beiratkoznod egy képzésre, mert ezáltal remek szakmai kapcsolatokat szerezhetsz. Az egyetem egy szellemi aranybánya, jobb esetben a szakma elismert képviselői dolgoznak ott, rosszabb esetben meg ismerik a szakma elismert képviselőit. Mindemellett nem csak az oktatók között, de a saját hallgatótársaid között is érdemes körülnézni, mert a barátságok mellett akár szakmai projektek is születhetnek.

Az októberi bullet journalos poszt bizonyos okok miatt elmaradt, de a novemberit már nem hagyhatom ki, hiszen sokan érdeklődtök a bujo iránt. A novemberi hónapra a lehető legminimalistább kinézetet hoztam össze. Egyszerűen semmi kedvem nem volt most díszíteni, motivációs idézeteket felírni vagy éppen teljesen új dolgokat tanulni ebben a hónapban. Annak ellenére, hogy én állandóan a tanulás mellett vagyok, nem mindig kell újdonság az embernek, hiszen időt kell adni a megtanult dolgok elsajátításának is. 

Rögtön a fedőlap után egy számomra fontos és úgy érzem, ebben a hónapban meghatározó kis bölcsesség került. Az ezt követő oldalra pedig a novemberi kedvenceket fogom vezetni, ami tényleg lehet bármi: egy jó összejövetel, színházlátogatás, étel, pillanat, stb. Szeretem az ilyen apróságokat felírni, és így utólag könnyen vissza tudok rájuk emlékezni. 

Magától értetődően a legtöbb helyet a teendőknek rajzolt sablon teszi ki. Nagyon szeretem használni ezt a táblázatos nézetet, számomra az a legoptimálisabb, ha az egész hetet könnyen átlátom. Az előző hónapban kipróbáltam egy kisebb, díszesebb táblázatos verziót is, de az annyira nem vált be, szóval maradok ennél. 

Az ELTE Online internetes lapnál tevékenykedem, és szeretem magam is vezetni, hogy abban a hónapban milyen cikkeket írtam. Általában feltüntetem a cikkek hosszúságát és az érte kapott pénzt. A másik lapon a napi megtett lépésszámomat vezetem, ami abban segít, hogy lássam, mely helyzetekben vagyok kevésbé aktív. 

Az egyik utolsó lap a pénzügyekkel foglalkozik. Amint láthatod, sikerült egy nagyon nem egyenes függőleges vonalat húznom, de úgy voltam vele, ezt fel kell vállalnom. A bujónak nem arról kell szólnia, hogy minél színesebb-szagosabb füzet legyen. A bujo arra jó, hogy kialakíthasd a saját rendszeredet, és ezáltal jobban beoszthasd az idődet. 

Ez a negyedik évem egyetemistaként.
Számomra mindig is világos volt, hogy idővel embereket hagyunk hátra, amihez még különösebb kiváltó ok sem kell. Egyszerűen csak változik, fejlődik, felnő az ember, és bizony állandóan előfordul, hogy már nem érezzük jól magunkat azokkal, akikkel 16 évesen együttlógtunk. Ezeknek a társas kapcsolatoknak még csak lazának sem kell lenniük, akár közeli barátokkal is előfordul. Egyszerűen felnövünk.

Ilyen az amikor két otthon közé esünk. Gimnázium után felvételt nyerünk az egyetemre, elköltözünk otthonról, és egy új életteret alakítunk ki magunknak. Lesz egy ottani rutinunk, időbeosztásunk, ismerősünk és kedvenc helyeink, sőt időnk nagy részét már az egyetemvárosban töltjük. És mégsem tartozunk sehová. A régi helyünket már kinőttük, de az újat még elég bizonytalannak és idegennek érezzük. 

Előfordulhat, hogy ez az érzés addig nem fog enyhülni, míg össze nem költözünk valakivel, hiszen odahaza lehet, a szobánknak már más rendeltetése van. Anyukánk beköltözik dolgozni vagy edzeni, apukánk nézi nálunk a meccset, vagy csak egyszerűen bekerül oda a ruhaszárító. S aztán amikor hazaérünk, megcsap az állott levegő, majd lefekszünk az ágyunkra, és valami nagyon fájdalmasat érzünk. A gyermekkor elvesztését.

Ezt a veszteséget én azzal oldottam fel, hogy két otthont készítettem magamnak. Komáromot és Budapestet. Mindkét helyet hazának hívom. Komáromhoz kötnek a gyökereim, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ez a gyökér idővel lelkivé fog átminősülni, és tíz év múlva nekem már nem lesz Komáromban keresnivalóm. Ahogyan egy ember, úgy egy város is változhat. Mindannyian megtapasztaljuk azt az érzést, amikor egy hely (legyen az étterem, kávézó, kocsma, játszótér) bezár. Ilyenkor valójában nem  a fizikai helyet veszítjük el, hanem a lehetőséget, hogy olyan emlékeket szerezzünk, mint pár évvel ezelőtt. De ilyenkor kell erősnek lenni, és tudatosítani, hogy talán mai fejjel már azon a helyen nem tudnánk olyan emlékeket szerezni. Felnőttként erre már más lehetőségeink vannak. Nem, ez nem egy könnyű művelet. 

Az egyetemisták sehová nem tartozása egy borzalmasan intim tabutéma, amiről nem beszélünk, pedig sokakat érint. Szeretném, ha vagy a blog vagy pedig a Facebook kommentrészlegében mesélnétek a ti érzéseitekről :)

Hiszek a bloggerkedésben. Hiszem, hogy a blog lényegi tartalommal szolgál, amely megfelelően tájékoztatja, szórakoztatja és okítja az embereket. A blognak igenis helye van az online sajtóban, legyen szó bármilyen témáról. Ebből adódóan egy Blogger Day-nak fontos küldetése van, de a Cosmopolitan által szervezett esemény csak elhazudja és hitelteleníti azt. A szakmaiság szemszögéből nézve lássuk, hol bukott meg az esemény. 

• A téma: beauty, fashion és lifestyle(ish)

A blogger újságírói munkát végez az online médium szabályai alapján - ezt nem érdemes elfelejteni. (Persze a legtöbben megúszósan kibújnak ez alól.) És mégis a kiemelkedő bloggereket melyik kategóriákban keresik? A Beauty, fashion és lifestyle témaköreiben. Hol vannak a jó kis hobbiblogok? Az utazással, a kultúrával, a közélettel, a politikával, vagy felőlem akár a bulvárral kapcsolatos blogok? Az élet nem csupán smink és cipő, a társadalmi szerepvállalás, a minőségi szabadidő eltöltése ennél sokkal fontosabb. Természetesen nem azt mondom, hogy ezeknek a divatos-szépségápolásos blogoknak nincsen helyük, mert igenis van, de ne ez a téma tegye ki egy ilyen esemény 98 százalékát. 
A Blogger Day név kötelez, hogy a piacon fellelhető összes témájú bloggal foglalkozzanak. Ha mégsem, javaslok egy gyors névváltozást Fashion, Beauty and Lifestlye Blogger Day-re.

• Reklám, reklám, reklám

Naivan azzal az elhatározással mentem oda, hogy én vagyok az áru (vagyis a blogom), amelyet az ott megjelenteknek el kell adnom. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Én voltam a vevő, az ott megjelent kiállítókat nem érdekelte a munkám, mert ők akarták rámsózni a saját terméküket. Ennyi nyereményjátékkal egy helyen még nem találkoztam. Szinte mindegyik kiállítói stand azt akarta, hogy fotózkodjam a termékükkel és osszam meg a közösségi médiában, természetesen a megfelelő hastagekkel ellátva. Most gondoljatok bele, ha csak mondjuk 10 1000 követővel rendelkező blogger osztja meg az adott terméket a felületein, már mennyi emberhez jutottak el. És mit kap cserébe a blogger? Egy nyamvadt terméket. Más esetben ilyenért a cégek több ezer/százezer forintot fizetnek, most meg elég volt egy darab csokiszelet. 

• Az előadások

Meghívtak egy csomó húzónévnek számító tartalomgyártót, majd adtak nekik 15 percet, hogy valamit mondjanak a témájukról. A 15 perc nagyjából semmire nem elég, a sok húzónévvel és a rövid előadási idővel kaptunk egy "nesze semmi, fogd meg jól"-t. De azért volt, akik próbálkoztak, akik ennek ellenére át tudtak adni valamit a témával kapcsolatban. Név szerint Oravecz Nóra (nem kedvelem kimondottan, de az tény, hogy az énmárkához nagyon ért), Schiwert-Takács László, az RTL kreatív producere (aki annak ellenére, hogy szennyműsorokat gyárt, okosakat mondott) és Dr. Újszászi Bogár László retorikatanár. Úgy vélem, több értelme lett volna a hosszabb előadásidővel, témábavágó megközelítéssel de kevesebb fellépővel rendelkező programnak. 
A többi előadás teljesen haszontalan és értelmetlen volt. Leginkább arról szólt, hogy legyél egyedi, dolgozz sokat, de amúgy engedd meg, hogy bemutassam, én (az előadó) mennyire menő vagyok. 

A sok negatívum ellenére biztosan felmerül benned a kérdés, szerintem milyen lenne egy professzionális, hiteles blogger day. Az alábbi pontokban tudnám összefoglalni:

A Bűn és bűnhődés című színdarab az azonos nevű Dosztojevszkij-regény alapján készült, amelyet az orosz Michal Dočekal rendezett. A regény összetett mélylélektani mozzanatokat és folyamatokat boncolgat, ezért kicsit tartottam ettől az előadástól. 19. századi regényhez hűen rendelkezik kézzel fogható, lineáris cselekményvázzal, de mégsem a történéseken van a hangsúly. Dosztojevszkij tűéles pontossággal ábrázolja a szereplők gondolatait és érzelmeit; segítségül hívja a klasszikus leírást, apró gesztikulációkat jelenít meg, összemossa az epilepsziás roham, az álom és a valóság határait. Egy 19. századi regényhez képest egy igazán progresszív műről van szó. 

Mindezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy nem egy könnyen színpadra vihető darabról van szó, ezért abban reménykedtem, hogy csupán a Bűn és bűnhődés egy jelenetét/gondolatfolyamát jelenítik majd meg. A nehezen színpadra vihető daraboknál ez a legjobb eljárás: megmutatni a nézőnek a mű szellemiségét, gondolatmentét, átadni a hangulatot és interpretálni.

Dočekal darabja meg akarta őrizni a klasszikus történetmesélést és a fent említett módszert. Banális hasonlattal éle azt akarta, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon, de csak azt érte el, hogy a káposzta elfogyott, de a kecske még éhes maradt.

Az egész előadás egy boncterem-szerű díszlet között játszódik, amelynek kulcsobjektuma a boncasztal. Ez az asztalt egyszer rendeltetésszerűen, egyszer ágynak, egyszer sima asztalnak használják, attól függően, mit kíván meg a szín. A díszlet tehát lehetővé tette volna, hogy a színdarab a testi és a lelki folyamatokat boncolgassa, amit többé-kevésbé megtett, de közben telezsúfolta az amúgy is érzelmekkel teli jelenetet különböző cselekménymozzanatokkal.

A szünetben megfigyeltem a közönséget, próbáltam elcsípni, mit gondolnak az előadásról, és abból, amit hallottam, egyértelművé vált, hogy a nézők nem tudják nyomon követni a cselekmény folyását. A könyv, a regény folyamatosan ott lebegett a fejünk felett, mint a középiskolában, amikor a tanár úgy beszél egy jelenetről, mintha mi olvastuk volna. Itt is ez az aura lebegett, és szerintem ez nincsen így rendben. Ez egy színház, egy színházi előadást néztünk, ami különálló alkotás, nem pedig a könyv másképpen megnyilatkozott formája. Rendezz úgy darabot, hogy az olvasás nélkül is tökéletesen befogadható legyen.

A másik nagy problémám az előadás "aktualitás" kérdésével volt, ugyanis a rendező belevitte a terrorizmus-szálat. Ó, hogy én ezzel mennyire nem értek egyet! Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése egy keresztény szellemben írt mű, amely a zsidó-keresztény lelkiismeret- és bűnfelfogás alapján készült. Ebben a paradigmában egyszerűen lehetetlen a muzulmán dzsihádról beszélni, hiszen ők teljesen másképp viszonyulnak ezekhez a fogalmakhoz. Nem értem, hogy egy ilyen örökzöld műnél miért kell beleerőltetni valami aktualitást, a 2017. október 3-i néző úgyis a saját tapasztalatai és világnézete alapján fog viszonyulni, amihez akarva-akaratlanul hozzátartozik a terrorizmus is.

A színészi játék rendben volt. Orosz Ákos Raszkolnyikovja kellően pszichotikus, évődő lélek, de a karakter felett mégis a hiteltelenség lebegett, ami annak a kicsinyességnek köszönhető, hogy Orosz Ákos egyáltalán nem egy nyeszlett, vézna, beteges alkat. Ahányszor ránéztem, egy kisportolt jó egészségnek örvendő, életigenlő ember állt a színpadon, ami határozottan nem mondható el Raszkolnyikovról. A show-t Telekes Péter Luzsinja lopta el, a színdarab az ő öngyilkossága pillanatában érte el a tetőpontját, és lett bűnhődéssel teli. Stohl András Porfirijét nem igazán tudom hová tenni: az egyik pillanatban imádtam, a máikban utáltam. Az egyik pillanatban túl sok volt a játék, a másik pillanatban pont megfelelő. Kicsit úgy tűnt, mintha Stohl néha magamagát játszaná, s aztán észbekapna, hogy Porfirij szerepét osztották rá. 

A felsorolt negatívumok ellenére tetszett az előadás brechti, elidegenítő jellege. A songokkal, narrációkkal, a színt/tetthelyt jelölő táblákkal, a furcsa, arcmaszkokkal, a hideg, személytelen berendezési tárgyakkal megteremtették a megfelelő környezetet a bűnhöz. Már csak az a kérdés maradt: hogy akkor most bűnhődünk-e? Az előadás vége nem oldja fel sem a feszültséget, sem a katarzist. Megúszósan lógva hagyja ezt a kérdést, és helyette kaptunk egy közösen elmormolt Miatyánkot. 

(A Vígszínház 2017. október 3-i előadásán vettem részt, és azóta tartoztam nektek ezzel a bejegyzéssel, ami akkor betegség miatt elmaradt. Most pótoltam.)

Képek: vigszinhaz.hu

A technika olyan dolog, amit vagy imádhatunk, vagy utálhatunk, de egy dolog biztos: a technikát használnunk kell. A suliban az órára, a munkahelyen, a konferenciákon vagy éppen odahaza. Ebből adódóan most olyan online kurzusokat mutatok be, amelyek elvégzése után garantáltan jobban teljesíthetünk az adott területen.

A Skillshare egy nagyon király webhely, ahol több ezer kurzust érhetsz el és tanulhatsz meg. Van itt mindenféle: tech, kreatív, életstílus, amelyek garantálják a mindennapos fejlődést, a tanulást és a szórakozást egyaránt. Én nem tudom megunni! A Skillshare nem árul zsákbamacskát; az első hónapban ingyenes Prémium Tagságot biztosít minden új regisztrálónak.

Érdekel, milyen egy jó PowerPoint-prezentáció? 

Ez a kurzus mindent alaposan átvesz. Megmutatja az aktuális design trendeket, a PowerPoint alapjait, a hasznos beállításokat. Tény, hogy egy 6 órás kurzusról van szó, de szerintem érdemes elvégezni, hiszen hasznos tudást ad, ami által könnyen lenyűgözheted a tanáraidat, feletteseidet. 

HTML, CSS - egy saját projekt 

Ez a kurzus az alapokat mutatja meg. Bevezet a HTML, a CSS és a Skratch rejtelmeibe, ráadásul veled együtt készít el egy projektet, hiszen leginkább tapasztalat útján tanulunk. 

Mert neked is jár egy app 

Tegye fel az a kezét, aki nem akarna egy telefonos appot! Na ugye! Ez a kurzus bemutatja, hogy a programozás nem igazából a lexikális tudáson, hanem a gondolkodásmódon alapul, s egy kis alapozó ismerettel és egy kis gyakorlással bárki elsajátíthatja. Szóval akkor milyen appokat is gyártotok?

Fő a biztonság! 

A végére egy komolyabb témát hagytam, és ez pedig a cyberbiztonság. Figyelembe véve, hogy ma már mennyi minden működik a technika által, igenis kötelességünk tisztában lenni ezzel a témával is. 

A mai magyar középiskolai rendszer nem arra van kitalálva, hogy életképes, kreatív és boldog felnőtteket képezzen. Helyette mindennapos a szorongás, az alá- és felérendeltség, az elavult tananyagok és oktatási módszerek, a diákok teljes mellőzése a párbeszédből, sőt magának a párbeszédnek a tagadása. Ez ellen sajnos nem tudok tenni, de talán segíthetek. 

Ahhoz, hogy elviselhetőbbé tegyünk a középiskolai éveket, két módszer létezik:

1. módszer: Elengedni a számodra nem fontos tárgyakat

Én ezt tettem, és egyáltalán nem bántam meg. Reggel nyolctól délután háromig/négyig bent ülni az órákon, utána még további négy-öt-hat órát tanulni a következő napra/napokra, s ezt folytatni 4-6-8 éven keresztül. Ez egy igazi kínzásnak ér fel. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tudtam, mit szeretnék továbbtanulni az egyetemen, ezért aktívan ráálltam a törire és a magyarra. Annyira szerettem ezt a két tárgyat, hogy a szabadidőmet is szívesen áldoztam rá, saját szakállamra olvasgattam, művelődtem a témámban, ami aztán az egyetemen nagyon kifizetődő lett. Ebből adódóan nem foglalkoztam a számomra nem releváns tárgyakkal, csak annyi volt a célom, hogy legyen belőle valamilyen jegyem (általában minimális erőfeszítéssel megvolt a hármas).
Ez a módszer komoly felelősséggel jár. Ha megválasztottad az utad, már nagyon nehezen lehet mást választani, hiszen a tananyagok szinte egymásra épülnek, ráadásul el kell viselned azt a tényt, hogy csak közepes tanuló lehetsz a tanárok szemében, még akkor is, ha amúgy kimagaslóan okos vagy. És persze ott vannak a szülők, de ne felejtsd el, ez a te életed. 

2. módszer: A Hermione Granger-módszer

Igenis lehet középiskolában színötösre teljesíteni. (A kérdés csak az, hogy megéri-e.) Ezt mint egyetemista mondom neked, hiszen itt egy vizsga olyan, mint az egész érettségi, és mondjuk egy félévben van nyolc-tíz vizsgád. Nem lehetetlen, de komoly odafigyelést, precizitást és pontosságot igényel.
A Hermione Granger-módszer azt takarja, hogy tudatosan, előre tanulva készülsz a tárgyakra. Megnézed a tankönyvben, hogy mekkora az adott téma, nagyjából mikorra érkeztek a végére, és ezt figyelembe véve foglalkozol velük. Ez leginkább a nem számolós tárgyaknál működik (töri, idegen nyelv, magyar, biosz, szaktantárgy). A számolós tárgyaknál pedig azt a módszert érdemes kialakítani, hogy minden nap megoldasz egy összetett példát, hogy a dolgozatra már automatikusan menjen. 
Ezen kívül érdemes tömbökben gondolkodni. Általában például a töri és a magyar fedi egymást, illetve a szaktantárgyakat is érdemes párhuzamosan, egymás mellett tanulni. 

A múltkor megírt kutatómunkával kapcsolatos posztom hasonló témát fejteget, ugyanakkor a kutatás során neked kellett kitalálni, hogy miből szeretnél majd dolgozni. Ebben a bejegyzésben azonban olyan szakszövegek és tankönyvekről lesz szó, amelyek eleve adottak, és szemináriumra vagy kollokviumra kell őket olvasni.

• Feltöltött/bescannelt/befotózott szövegek a szakos csoportokban/drive-on

Mi, hallgatók leleményesek vagyunk; FB-s csoportokat hozunk létre, ahová feltöltjük a kellő szakirodalmat. Használd a csoport keresőjét, vagy nézd meg a "dokumentumok" és a "képek" fülek alatt. Nálunk még szokás az oktatók által kezelt közös email cím/drive is. Általában ennek elérhetőségeit vagy megadja az oktató, vagy megtalálható a szakos csoport leírásában.

• Könyvtár

A legtöbb szaknak van valamiféle könyvtára vagy könyvtári szekciója. Az ilyen könyvtárakba ingyenes a beiratkozás (legalább is én még nem hallottam még fizetősről). Az ilyen könyvtáraknál azonban van egy hátulütő: a szaktársaid egyszerre fognak rárepülni a példányokra. A másik megoldás a városi könyvtár. Ez fizetős, de legtöbb helyen van diákkedvezmény

• Vedd meg a könyvet

Néha bizony kifizetődőbb a vásárlás. Volt már olyan tárgyam, ahol az egész félév során egy darab primér szépirodalommal foglalkoztunk. A könyvtár macerás ebben az esetben, hiszen csak 3 hónapra vehető ki az adott példání. Úgyhogy beszereztem az antikváriumból egyet, és egyáltalán nem bántam meg. Érdemes így eljárni a fontosabb tankönyveknél is, ami majd a későbbiekben jól jön.
Az olcsóbb beszerzés érdekében látogasd meg az antikváriumokat, a webshopokat, a Rukkolát, a Molyt vagy éppen kérdezd meg a szakos csoportban, hátha van valakinek elfekvő példánya.

• Online keresés

Néha bizony a nem várt szakirodalmak megtalálhatóak online. A keresőmezőbe írd be a szerzőt és a címet, majd utána az "online" vagy a "pdf" szavakat. Lehet még a Scribd nevű megosztón szövegeket taláni, bár itt kevés ingyenesen elérhető példány van, mert tagságot kell venni. Szépirodalmi szövegek esetében ajánlott még a MEK, azaz a Magyar Elektronikus Könyvtár.

• Ha minden kötél szakad

Ha minden kötél szakad, még mindig ott vannak a mások által készített jegyzetek. Persze ebben az esetben nagyobb a rizikó, hogy hiba kerül a szövegbe vagy nem érted vagy csak egyszerűen hiányos.

Magyarországon szinte minden egyetemen és főiskolán találkozni lehet a beadandó dolgozat/szakdolgozat/tudomány esszé fogalmaival. Ezek bár különböző dolgok, az alapjuk mégis ugyanaz: a kutatómunka. (Természetesen a középiskolásokról sem feledkeztem el, de lássuk be, a felsőoktatásban nagyobb gyakorisággal fordulnak elő ilyen dolgok). Lássuk, hogyan érdemes kutatómunkát végezni.

0. lépésként fontos, hogy minél pontosabb fogalmad legyen a kutatási témáról. Persze nem baj, ha ez nincs így, de akkor több idő fog elmenni a felesleges kutatásra.

• Wikipédia

Nem, nem viccelek. Nem magukra a szócikkekre gondolok, hanem a szócikkek alatt található forrásmegjelölésre. Az a szócikk legyen bármennyire rossz minőségű, az nem magát a forrást, de a készítője interpretációs készségét minősíti. Érdemes az angol Wikipédiára is ellátogatni, vagy ha más nemzetiségű dologról írsz (például francia építészet), akkor az adott nyelv Wikipédia honlapjára. Ha nem érted az adott nyelvet, ne aggódj, sok tanulmánynak készült már magyar fordítása.

• Egyetemi syllabus

X időre visszamenőleg megtalálhatóak az egyetem/kar honlapján a meghirdetett kurzusok és azok syllabusai. Böngészd végig, hogy a kurzust tartó tanár milyen kötelezőket és ajánlott olvasmányokat adott meg.

•  Könyvtárkatalógus

Én a Szabó Ervin Könyvtár katalógusa segítségével szedtem össze a szakdolgozatomhoz tartozó olvasmányokat. Az előző példánál maradva egyszerűen begépeled a rendszerbe a "francia építészet" kulcsszót, majd végigböngészed a címszó alá tartozó olvasmányokat. Sok olyan lesz, ami elsőre nem fog stimmelni, akadnak majd olyanok, amelynek csak a címe lesz használható, de megéri a munkát, mert a maradék bizony releváns szakirodalom lesz.

• Google Scholar (Tudós)

A Scholar olyan, mint egy nagy könyvtárkatalógus, csak éppen az interneten fellelhető összes tartalomra keres rá, és abból dobja ki neked a relevánsakat. Ha tényleg semmilyen kiindulóalapod nincsen, érdemes a Scholart használni, Értesítőket állíthatsz be az adott kulcsszavakra, saját könyvtárakat hozhatsz létre. Ha szeretnétek, írhatok majd egy részletesebb bejegyzést a Google Scholar használatáról. 

A digitalizációnak és a technikának hála mára már olyan dolgokra vagyunk képesek, amelyekről száz évvel ezelőtt csak álmodni mertek. Mindezek ellenére az analóg és a digitális módszer nem kéz a kézben jár, hanem inkább egymás vetélytársai. Szerintem ez nem jó hozzáállás, úgy vélem, a két módszer versenyeztetése helyett inkább meg kéne vizsgálni, mikor melyik módszer a hatékonyabb.

A digitális módszer hatékonyabb, ha...

• Ha csoportban dolgozol

A különböző teendőlisták és doksik egyik nagy előnye, hogy megoszthatóak. A Basecamp-hez hasonló appok például pontosan a csoportmunka elősegítése céljából keszültek, a legkülönbözőbb teendőkre jelölhetsz meg embereket, jegyzetekkel elláthatóak és nyomon követhető, hogy ki éppen hol tart a feladatban.

• Ha sokat ingázol

Ha regisztrálsz az adott applikációba, a fiókodhoz bármilyen eszközről hozzáférhetsz. Megírod a bevásárlólistát az asztali gépről, az ebédszünetben hozzáírsz néhány tételt a táblagépről, majd a boltban a telefonodról leolvasod azt.

• Ha mindig minden borul

Másik nagy érv az appok mellett, hogy könnyen szerkeszthetőek. Míg az analóg módszer során a boruló tervezetből egy nagy káosz lesz, az appoknál bármikor "benyomható az újratervezés gomb".

Az analóg módszer hatékonyabb, ha:

• Ha a különböző appok struktúrája nem neked való

Én például ezzel a problémával küszködtem, egyszerűen egyik app sem állt kézre, és a Google Calendarnak csak az asztali verziója jött be. Így találtam rá a bujóra, ami azóta is hűséges társam.

• Ha a munkádból adódóan nem lehetsz online/nem nagyon hordhatsz magadnál telefont, tabletet

Mert bizony vannak ilyen munkahelyek. Vagy a protokoll és a biztonsági előírások miatt vagy mert az adott munkakörülmények során a telefon/tablet könnyen megsérülhet. Ebből adódóan jobb, ha inkább az analóg módszer mellett maradsz, nincs értelme több tízezres termékek épségét kockáztatni.

• Ha szereted a papírírószert

n is ezek közé az emberek közé tartozom. Bármennyire is szerelmem a technika, olyan környezetben szocializálódtam kiskoromban, ahol a papír, a ceruza és a könyv volt a legjobb barátom. Ebből a kis apróságból adódóan hatékonyabb vagyok, ha a saját módszerem alapján megszerkesztem a bujómat. Hangozzon hajmeresztően, de mivel szeretek foglalkozni a bujómmal, nagyobb lelkesedéssel állok neki a teendőknek. Ez egyszerű pszichológia.