A magyar köznyelv valamiért nem tesz különbséget a fotografikus/eidetikus memória és a vizuális memória között. Ez így elsőre nagyon zavarónak tűnhet, hiszen ezek a megnevezések szinte ugyanazt jelentik, de valamiért mégis más és mást értünk alatta.
A fotografikus memómia szó szerint leképezést, lefényképezést jelent, ahol az agy automatikusan egyfajta fotót készít az előttünk lévő szövegből, és ezt képes szinte szó szerint visszadni. Mondanom sem kell, ez egy született adottság, ami bár mindenkinél gyakorlás útján kialakítható, viszont figyelembe kell venni azt, hogy a rengeteg gyakorlásba ölt óra nem feltétlenül lesz kifizetődő.
Ennélfogva nem is szeretnék erről beszélni. A vizuális memória kifejezés alatt azt értem, hogy az agyunk ingergazdag képi információkat sokkal könnyebben fogad be, mint például hallgatás vagy járkálás útján.
Ahogy múltkor ígértem, ahhoz, hogy kiderüljön, ki melyik fajta módszerre hajlékony, következzen most egy játékos teszt. A feladat nagyon egyszerű: 15 másodperced van arra, hogy megjegyezd az alábbi információkat! Miután végignézted a videót (négy kép x 15 másodperc), emlékezetből írd fel az összes megjegyzett adatot sorrendben, majd ellenőrizd le az eredményeket.
Nos, hogy ment? Mit éreztél?
Most végezd el ugyanezt a feladatot, de ne 15 másodpercig nézd a képeket, hanem 30 másodpercig.
Most hogy ment? Mit éreztél?
Abban az esetben, ha az utolsó két ábra számodra érdekes volt, dinamikus, és idővel el kezdtél azon agyalni, mit miért jelöltem olyan színnel, akkor gratulálok, ez lesz a te módszered! Abban az esetben, ha nem érdekelt a dolog játékossága, találkozunk legközelebb, ahol majd a virtuóz és a mechanikus módszerekről lesz szó.
Pablo Picasso az egyik legismertebb festő a világon, és azon kívül, hogy sajátos látószöggel rendelkezett, a vizuális memóriája is kiváló volt! Hogyha egy kicsit elmélyedünk Picasso festési módszereiben, akkor szembejön velünk Picasso pillantása. Ő nem csak megnézte az alanyát, de látta is azt. Azáltal, hogy kitartóan tanulmányozta a festménye tárgyát, képessé vált a legapróbb részletek felidézésére is.
Picasso számára azért működött jól ez a rendszer, mert számára az alany már eleve érdekes volt, és a hosszú bámulás segítette elő az objektum pontos megismerését. Tehát aki e módszer alapján szeretne könnyen, játékosan tanulni, annak érdekessé, ingergazdaggá kell tennie a tananyagot magát.
Az alábbi képeken mindkettő jegyzet a sajátom. Mit éreztek, ha ezekre néztek? (Azon kívül, hogy rondán írok...)
A második jegyzet unalmas, tömbösített, nehezen olvasható, és az embernek már a ránézéséről is elmegy a kedve a tanulástól. Az első jegyzet viszont harsány, a fontos formációk kiemelkednek, a tanulás könnyű és gördülékeny lesz.
Mit tehetsz tehát, hogy neked is olyan memóriád legyen, mint Picassónak?
- Színkódolj!
Amint remélem, jól látható, az első jegyzet során külön színekkel jelöltem az időpontokat, a neveket, a helyszíneket és a téma számára releváns fogalmakat. Érdemes bevezetni ezt a módszert, hiszen a szemünk azonnal különválasztja a különböző színnel kiemelt részeket, és képes azt prioritásként kezelni.
- A szövegrészek szeparációja
A második jegyzet már akkor is sokkal könnyebben emészthető lenne, ha nem egybefolyva írom le, hanem beiktatok bekezdéseket, sorkihagyásokat is. Mindezen alapvető elemek mellett érdemes külön oszlopokba rendezni a releváns információkat, táblázatok, grafikonokat és apró ábrákat készíteni.
- Minden egyes lapot nézz kitartóan legalább két percig
Adj egy kis időt az agyadnak, hogy megszokja a kialakított rendszert. Még ne ess neki a “magolós” résznek, csupán emészd meg az előtted heverő információhalmazt. Mik a fontos fogalmak? Mennyi dátum és név van leírva?
- Kulcsszavazz!
Ha már kívülről tudod, melyik információ hol található a papírodon, keress ki olyan kulcsszavakat, amiket nem emeltél ki, de második olvasásra relevánssá vált. Hidd el, találni fogsz ilyet. Ha megtaláltad őket, húzd alá.
- Takard le/fordítsd le a papírt
Utolsó lépésként takard le/fordítsd le a papírt úgy, hogy az alatta lévő szövegből semmi ne látszódjon. Próbáld meg felidézni a látottakat. Mi volt a lap elején, a közepén, az alján? Hol helyezkedtek a lényeges fogalmak, kulcsszavak? Ne mondd fel azonnal a leckét, csupán vizualizáld magad elé a jegyzetedet. Ha zavar a környezeted, csukd be a szemed.
Szóval, ennyi lenne a nagy tudomány. Örülök, hogy elolvastad a cikket, kíváncsian várom, neked miként válik be a módszer.
